Áprilia felismerései

2018.02.26.

A minap arra a felismerésre jutottam (mostanában a tudatalattiról olvasok könyveket Jungtol, amelyben a tudatalatti irányában való alázatról volt éppen szó), hogy a legtöbben csak hajszoljuk a tudatos álmokat. Anélkül, hogy letettünk volna valamit az asztalra. A tudatosság - elsősorban az álmokra értve - természetes velejárója a tudatos ébrenleti életnek. Ha meghoznánk életünk nagy döntését, hogy nem vegetálunk tovább a kényelmes, semmitmondó életünkben, hanem összeszednénk magunkat és igazi, természetes, maszk és egyebek nélküli életet élnénk e helyett a természetellenes, zombi üzemmód helyett, akkor kitárulna előttünk, mint a természetes, tiszta lét természetes velejárója, a tudatos álmok világa is. De mi nem ezt tesszük, nem vagyunk alázatosak a tudattalan ismeretlen világa előtt, hanem továbbra is éljük a zombi életünket, és így akarjuk minden alázat, tisztelet nélkül, egoista módon kierőszakolni és hajszolni a tudatos álmokat, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. A tudatalattiban rejlő dupla soha nem fogja megadni magát az egós szimplának! Ha tudatos álmokat akarunk, muszáj áldozatot hozni! Meghozni a döntést, hogy az Isten akarata szerint való életet éljük. Ha legalább a törekvést látná Isten e helyett az eltunyult élet helyett, az már előrelépés lenne és valószínűleg megjutalmazná!