Negyedik utas tapasztalatok

2018.07.18.

Az önemlékezés során eddig mindig csak magamat figyeltem (hogy a jelenben vagyok, a tudatom átfogja a létezésemet). A figyelmem eddig nem terjesztettem ki a környezetemre, mert az túl sok volt. Hajnalban azonban megpróbáltam, hogy nem magamat figyelem, hanem egy rajtam kívülálló valamit, nevezetesen a madárcsicsergést. Arra az állapotra ez a szó ugrott be, hogy "ítélkezésmentesség". Mostmár tudom, hogy mit jelent "ítélkezésmentesen" nézelődni, jelen lenni úgy, hogy nem magamra emlékezek (önemlékezés), hanem a környezetemre. Ez sem könnyű. Az persze dilemmám, hogy mindeközben önmagamról mintha elfeledkeztem volna, tehát nem volt kétirányú a figyelmem, ezért is a legjobb szó rá - nem az önemlékezés, hanem az - ítélkezésmentesség. De azért jelen voltam,  érdekes volt.