2013. Álmok és értelmezésük

2013.01.03. Ránc

Nem is gondoltam volna, hogy tudatalatt ennyire foglalkoztat az öregedés. Ez már vagy a harmadik ráncos álmom. Álmomban megjelent az arcom, és a baloldalon volt egy csúnya, ráncos terület. És még az volt az álomban, hogy ezt sokáig nem is vettem észre, mert mindig csak szemből néztem magam a tükörben. És egyszer csak elfordítottam a fejem és ott volt az a csúnya beráncosodott terület.
Valami olyasmi volt még, hogy ez azért van, mert esténként a fáradtságtól úgy ájulok el, hogy nem mosom le a sminket az arcomról, és főleg nem is krémezem be az arcom. Ez igaz. Már jó ideje csinálom. Lehet, hogy az álom figyelmeztetés volt, hogy ezt ne folytassam, mert rossz vége lesz.
Ez az év is jól kezdődik.  

2013. 01.13. Hálóing

Azt álmodtam, hogy a férjem azt mondta nekem, hogy "ezt a hálóinget mostmár dobd ki!"
A valóságban egyébként épp azon gondolkodom, hogy ki kellene dobni (kettő van belőle, és az egyiket épp a napokban ki is dobtam - még az álom előtt - és azon gondolkodom, hogy ezt a másikat is kidobom. Jó lesz felmosórongynak.)

2013.01.14. (Űr)hajótörés

Én és egy amerikai evangélista házaspár (akik az itteni valóságban az egyházunkban szoktak évente egyszer vendégeskedni a főpásztor meghívására, de már egy ideje nem szokta meghívni őket), hajótörést szenvedtünk az egyik bolygón. Amikor tönkrement/lezuhant ott az űrhajó, és mi az űrhajón kívül, a bolygóra leesve találtuk magunkat, még a testünk is megmerevedett és olyanná vált, mintha fémből lett volna. Aztán összeszedtük magunkat, feltápászkodtunk, és elkeseredtünk, hogy hogyan fogunk innen bárhova is eljutni. Egyszer csak  megpillantottuk az egyház főmet (ekkor már a Földön folytatódott tovább a jelenet), aki egy kertben kertészkedett éppen, és mostmár az volt a kérdés, hogy a házaspár hogyan tudna visszajutni Amerikába. Egyébként érzésbelileg ugyanaz a kilátástalanság ült még rajtunk, mint azon a bolygón, csak a helyszín változott meg a Földre. Nagyon megörültem, hogy megpillantottam a főpásztort, mert tudtam, hogy ő tudni fogja a megoldást. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megkérdeztem, hogy hogyan tudna visszajutni az a házaspár Amerikába. Ő azt mondta, hogy csak az a kérdés, hogy melyik géppel szeretnének menni: ami 8-kor, vagy ami 10-kor indul. Boldogan odafutottam hozzájuk, és azt mondtam, hogy csak ennyi a kérdés, meg van oldva a probléma.

Értelmezés 2013.01.15.

Eszembe jutott ui. egy nagyon fontos momentum az életemből. Annak idején, amikor 2004 őszén kijelentést kaptam arról, hogy hol kellene szolgálnom, és hogy mi Isten terve velem, ennek a házaspárnak jelentős szerepe volt abban, hogy eltértem tőle. Az egyház akkoriban indult Izraelbe, ez a házaspár is jött, én is befizettem arra az útra (pedig a szent szellem még a befizetés reggelén is figyelmeztetett, hogy ne tegyem!) Egyből kirendeltek melléjük tolmácsnak, meg mindennek, de olyan szinten meg voltam általuk próbálva (szabályosan az ördög használta őket ellenem, mostmár tudom, hogy miert: hogy ne teljesítsem Isten tervét az életemben, a küldetésemet!), hogy mire hazajöttem, életemben talán először depresszió féleséggel küzdöttem. Mire kimásztam belőle, Isten terve elillant.
Szóval, most úgy látom, hogy az álmomban elindultam a küldetésem (Isten terve) felé, mint a rakéta, és az ellenerő a nyakamba akasztotta ezt a házaspárt, akik zátonyra futtatták az egészet. Valószínűleg egyébként - mivel ők is kudarcként és kilátástalanságként élték meg a hajótörést az álomban -, egy ilyen súlyú hiba, hogy az ördögre hallgatva közreműködnek abban, hogy valaki ne teljesítse Isten tervét, ez rájuk nézve is negatív következményekkel járt a valóságban is.
Önzetlenségemet mutatja, hogy az álomban még abban a helyzetben is azzal foglalkoztam, hogy ők hogyan tudnának mielőbb "sínre" kerülni, hazamenni Amerikába. És nagyon úgy tűnt, a főpásztor is csak ezzel törődött. Mondjuk, a magam érdekében nem jártam közbe nála.
Azóta sem vagyok "sínen".

2013.01.15. Halott főnök visszatér

Egy régebbi főnökömről álmodtam. A valóságban ő már meghalt 4 éve. A valóságban per pillanat üres az a pozíció, amit ő is régen betöltött, és álmomban elhaladtam az előtt az iroda előtt, és fél szemmel úgy láttam, mintha ülne ott valaki, ezért visszafordultam és megnéztem, ki az: a rég meghalt ex-főnököm ült a szobában, a vezetői székben. Rosszallta, hogy először szó nélkül elmentem az ajtaja előtt, ezért magyarázkodni kezdtem, hogy de hiszen nem is tudtuk, hogy ő lesz az új főnök, ezért egyáltalán nem számítottam rá, hogy pont őt ott találom, bezzeg ha tudtam volna, hogy ő lesz, akkor már azonnal odanéztem volna. Éreztem, hogy csak félelmemben magyarázkodom: egyből előjött az a mechanizmus, mint amikor még élt a pasas, mert ő valójában egy nagyon kiabálós, mondhatni ordibálós, káromkodós, félelmet keltő, uralkodni vágyó ember volt. Képzelhetitek, mennyire "szerettük"...a sors elrendezte...

Ezt a főnökömet még a valóságban a halála után sokáig szidtam, mert derékba törte az életemet 2005-ben. Aztán egyszer csak kijelentést kaptam arról, hogy halott embert értelmetlen szidni, mert mivel halott, nem éri el őt semmi. Ő nem létezik. Egy nem létezőre értelmetlen energiát pazarolni.

2013.01.22. Analógia (Seth)

Ma reggel érdekes gondolatra ébredtem: ha tudatos álomban mindent megváltoztathatok (csak kigondolom és már úgy is lesz), akkor ezzel analóg, ha ez az itteni életünk is csak álom (legalábbis egy magasabb tudatossági szinthez képest), akkor mi van, ha ezt is átalakíthatom a gondolataimmal. Ez valószínűleg igaz is így, csak épp nem jön olyan gyorsan a valóságba, mint egy tudatos álomban. Mindenesetre elgondolkodva ezen az analógián ma reggel, elég döbbenetesen hatott rám ez a felismerés (mármint a tudatos álmodással való összehasonlításban; álomnak tekintve itteni életünket is). Ugyanis Seth is ezt tanítja, olvastam is ezt tőle, de most felismerés szintjén kaptam meg.

Visszatérve a tudatos álom és az itteni álom analógiájára:
A tudatos álom attól tudatos, hogy "tudom, hogy alszom (mármint az itteni életemben), és az csak álom", ennek analógiájára, ha az itteni életemben is rájönnék, hogy ez csak egy álom (melyet egy magasabb tudatszinten álmodok), akkor a magasabb tudatszinthez képest ez az életem is tudatos álommá válna, azaz logikailag bármit megtehetek, és amit kigondolok, az megvalósul.

2013.01.24. Osztálytalálkozó

Álmomban annak az osztálynak volt osztálytalálkozója, akikkel a valóságban csak az általános iskola első két osztályát jártam (utána elköltöztünk másik városba, de nagyon szerettem azt az osztályt, és azt az egész időszakot.). A találkozó előtt a szervező lány elmondta, hogy majd az osztálynapló szerinti névsor szerint mindenkinek el kell mondania magáról, hogy mi történt vele. Már ekkor szöget ütött a fejemben, hogy annyi idő elteltével már talán nincs is meg az a napló, honnan fogjuk akkor a napló szerinti neveket felsorolni? Elérkezett a talalkozó napja, ültünk a tanteremben. Legnagyobb meglepetésemre a tanári katedrán levő tanári asztal tetején ott volt a napló, de úgy, hogy egy mélyedésbe volt helyezve, és ott odarögzítve. Az jött le, hogy ilyen módon az a napló onnan elmozdíthatatlan, és örökké ott van. Gondoltam is, hogy "aha, már értem, miért mondta a szervező lány a napló szerinti névsor olvasást olyan felhanggal, mintha mi sem lenne természetesebb". Úgy tűnt, ő tudta, sőt mitöbb, természetes volt neki, hogy az a napló oda van rögzítve örökre, soha nem fog eltűnni onnan.

Saját akkori megjegyzésem:
Mintha ezáltal, hogy a napló oda volt rögzítve, megállt volna az idő. Legalábbis annak a lánynak a számára, mert neki ez az odaszögellés természetes volt, nekem meg tátva maradt a szám a meglepetéstől.
Végülis az egy kisváros volt, ott eléggé le vannak lassulva az emberek, valamint ott más értékrend uralkodik, azaz a mozdulatlanság, a változás hiánya, valamint a régi dolgokhoz való ragaszkodás jobban jelen van, mint pl. itt a fővárosban. Érdekes módon ahhoz az időszakhoz én is hihetetlen módon ragaszkodom a mai napig.

Értelmezés 2018.02.

Az osztálytalálkozó csodálatos módon pár hónapra rá létre is jött, 2013. Június 15-én. Nagyon jól sikerült. Az álombeli napló erősen hajaz a bibliai "nagy könyvre", amelybe mindenkinek a neve fel van írva. Ehhez az osztályhoz való kapcsolódásom örökkévaló.

2013.01.24. Háromszori ébredés

1. Éjjel valóságosan arra ébredtem, hogy a férjem - külföldi útjáról hazatérve - oda tesz az éjjeli szekrényemre egy ajándékot, egy piros fémdobozos csokoládét, és még pár apróságot.
2. Ezután azt álmodtam, hogy felébredek (hamis ébredés), és felkelve az ágyból, ott találom az ajándékokat az éjjeli szekrényen, meg is fogom őket, ott volt a piros dobozos csoki, az apróságok és még valami: egy doboz vaníliás karika. A vaníliás karikát ki is bontottam, és el kezdtem majszolni.
3. Ezt követően, amikor reggel valóságosan is felébredtem, ott találtam az ajándékokat az éjjeliszekrényen, az 1-es pontnak megfelelően, azaz a 2. pontbeli vaníliás karika nem volt sehol, ebből jöttem rá, hogy a 2. pont hamis ébredés volt.  

2013.01.26. Pályázatértékelés

Hát igen, a munkahelyi dolgok uralják az álmaimat is....
Álmomban egy pályázatot kellett értékelnem. Rajtam volt a világ szeme, mert egyetlen éjszakám volt rá, hogy a beérkezett pályaműveket elolvassam és írásban ki is értékeljem. Ezek gazdasági, üzleti pályázatok voltak. Féltem tőle, mert csak egy éjszakám volt rá, a többiek (kollégák) pedig már mind elolvasták őket, csak én nem, pedig az enyém volt az értékelési feladat is. Ez valahogy visszatérő álmom volt mindig, hogy a többiek az egyetemen már mind levizsgáztak mindenből, én meg még el sem kezdtem a vizsgázást, ebben az álomban egy kicsit ehhez hasonló érzés szele csapott meg, de nem annyira súlyosan.  Nem rótták ugyanis fel nekem, hogy késésben lennék, hanem mintha természetesnek vették volna, hogy mivel  enyém az értékelési feladat, meg kell engem várni.  Az egyik nő csodálkozott ugyan, hogy minderre csak egyetlen éjszakát hagytam és még csak el sem olvastam a pályázatokat (ők már igen), legalább azt megtehettem volna korábban, hogy éjszakára csak az értékelés maradjon. Ugyanennek a nőnek bemutattam lerajzolva egy papírra, hogy miket fogok leírni az értékelési lapra: tartalom, pontszám, helyezés. Elmondtam, hogy még sosem csináltam ilyet (mint például ő), nincs is ilyen dokumentum-minta a gépemben, tehát nehezebb dolgom van, mint a "tranzakciósoknak" (ő is az volt), akiknek ez a munkájuk (nekem nem ez volt alapvetően a szokásos munkám.)
A következő jelenetben egy másik kolléganőm azt ecsetelte, hogy hova, milyen messzire kell elmennem, elbújnom (?): Egy országúton kellett végigmennem, melynek két szélén a távolban fák álltak. Odáig kellett mennem. De még előtte beszélgettünk, a kolléganő elmondta, hogy fiatalabb korában az egyik nagyon jó nevű, de környezetszennyező cipőgyárból volt egy cipője. Egyszer csak el kezdte nyomni a talpát belülről a cipő, nem tudta, elképzelni, hogy miért. Levette, kivágta a belső talpát, és akkor a cipő mintha "büfögött" volna, kijött belőle a sok szennyező anyag.
Itt a vége, fuss el véle.

2013.01.27. Háztető, kávézó

Ezek még mindig a hétköznapok...
Álmomban két másik egyházbeli lánnyal (mindkettő nagyon csinos lány, és elég befolyásosak voltak az egyházban, mert a műfajon belül bennfentesnek minősültek ők is azokban az időkben, amikor én is. Az egyikük az egyház tolmácsa volt, a másik pedig az egyház ügyeletes bombanője), egy szabadtéri helyszínen, egy magas épület fenti teraszán álldogáltunk és beszélgettünk, én a piros téli kabátomban voltam. Messzebb tőlünk, a terasz másik végében, olyan férfiak csoportja állt, akik amolyan "jó pasiknak" minősültek. Az egyik különösen "bájgúnárnak" számított, ezért én, aki pont háttal álltam nekik, de a másik két lány szemben, rákérdeztem gunyorosan, hogy "az a bájgúnár is ott van?" Mire ők szintén gúnyos felhanggal mondták, hogy "Hát persze, hogy ott!". Ezért mindannyian direkt nem néztünk rájuk, nehogy azt higgyék magukról, hogy tetszenek nekünk. Egyébként ez egy olyan terasz volt, ahol tulajdonképpen étterem, és egyéb szórakozóhelyek, bárok is voltak, és ezeknek volt ez a terasza, ahol mi is álldogáltunk. Tehát sok más ember is volt ott fenn rajtunk kívül. A két lány megszólalt, hogy bemennek a mosdóba, mindjárt jönnek. Amíg benn voltak, direkt egyenesen hátat fordítottam annak a férfi társaságnak, és kifelé bámultam a teraszról, ami egy havas domboldalra nézett, ami azért elég közel volt a teraszos épülethez, gyakorlatilag mintha annak az udvarán lett volna. Ahogy ott kifelé bámultam, megjelent a társaságból az egyik férfi a teraszon kívül, azon a dombon, úgy tett, mintha körül járná az épületet. Azaz elém jött, hogy észre vegyem (merthogy tüntetőleg hátat fordítottam nekik, amint fentebb írtam). Hát az egója ennek a férfinek - akit híresen jó pasinak tartott mindenki - nem bírta elviselni ezt, hogy nem vettem róla tudomást, ezért fogta magát és lement a teraszról, hogy körbejárja az épületet, így elém kerülhetett. Amikor a látókörömbe került, egyből láttam rajta, hogy ezt miért csinálta. Ő pedig direkt nem nézett rám, hogy visszaadja azt, hogy mi, lányok se néztünk rájuk. Közben a fejére volt írva, hogy azért csinálta ezt az egészet, hogy mégis ránézzek. Én azonban ekkor elforditottam a fejem, befelé fordultam a teraszra. Arra gondoltam, hogy a két lány már olyan régen elment a mosdóba, már rég vissza kellett volna jönniük. Tettem pár lépést, hogy utánanézzek, hogy hol vannak, erre megláttam őket - és ekkor már az utcán voltam egy sétáló utcában, amelynek a két oldalán sok-sok kávézó, és kiülős hely volt, valamint közben nyár is lett -, amint egy kávézó kinti teraszán üldögélnek, kávéznak és  meghitten beszélgetnek. Leesett a tantusz, hogy hazudtak nekem, nem is a mosdóba mentek, hanem valami bizalmas megbeszélnivalójuk volt egymással, és a hátam mögött beültek egy kávézóba.

2013.01.30. Orbán Viktor

Orbán Viktorral álmodtam. A barátnője voltam, és egy épület kertjében, ahol virágok, padok és lugasok is voltak, épp nagyon kedvesen beszélt hozzám, javaslatot tett, hogy mit vegyek fel: egy lenge öltözéket, amely olyan volt, mintha valami pillangó, vagy tündér ruha lett volna, könnyű, áttetsző, világos anyagból. Felvettem, és ebben az öltözékben lejtettem körülötte, mintha tényleg valami tündér lennék, melyet megelégedéssel nyugtázott, mosolygott, és mintha azt is mondta volna, hogy "Na látod, így kell ezt." Az egész álomnak amolyan tavaszias, könnyed hangulata volt, még mintha a nap is sütött volna abban a kertben.

2013.02.01.( Hajnal) Bekamerázva

Álmomban az irodámban voltak a kollégáim megbeszélésen és volt egy tv is a szobában, ami egyszer csak el kezdte magától lejátszani azt a felvételt, amit felvett addig a megbeszélésről. Majd egy másik, korábbiakban a szobában zajlott és felvett eseményt kezdett el lejátszani. Majd egy olyan jelenetet kezdett el lejátszani, ami nem is a szobában zajlott, hanem egy rendezvényen, ahol én voltam fekete bő csili-vili nadrágban és valami bő, de karcsúsított blézerszerűségben (aminek az alján fekete flitterek voltak, mint a nadrágon) a müsorvezető, konferanszié. (Érdekes modon a kollégakkal a szobában is ugyanebben a szerelésben ültem). Ebből vált világossá mindenki számára, hogy a szobák be vannak kamerázva és felvesznek minket. (mondjuk, ezt a nem szobai jelenetet, nem tudom, hogy vették fel, de hát a Nagy Testvér feltehetőleg mindent lát).
Utána még bevillant egy jelenet, hogy a jelenlegi ronda irodámból lépek ki a folyosóra ugyanebben a szerelésben, és páran látnak is, megnézik a cuccomat, és utána valami tükörben én is megnézem és megállapítom, hogy nem áll jól.
Ezután egy másik jelenetben találom magam. Az autómat vezetem, anyukám is benne ül, leparkoltam egy árok szélen. Amikor kiszálltam, akkor vettem észre, hogy úgy parkoltam le, hogy a bal hátsó kerekem majdnem belelóg az árokba annyira, hogy még az árokban levő víz is éri, és az egész autó bármikor belecsúszhat az árokba. Visszaültem és szóltam anyukámnak is, hogy ne is szálljon ki, igazitok az autó helyzetén, nehogy belecsússzunk az árokba. Ahogy beültem és hátranéztem a rükverc miatt, láttam, hogy nem is én lógok bele az árokba, hanem egy másik, hosszukásabb, kisebb fajta fekete teher autó, amolyan nyitott platójú, aki mögöttem parkolt (szerintem ez volt az a pillanat, ahol fel kellett volna tennem a kérdést, hogy "ébren vagyok, vagy álmodom, hogy tudatossá váljak, de sajnos elmulasztottam).
Így mégiscsak kiszállhattunk anyukámmal az autóból, és elindultunk a dolgunkra. Az autónk mellett volt egy árus, akinek a placcán újságok voltak. Ekkor én - még mielőtt az újságot észrevettem volna - épp arról az orosz családról meséltem anyukámnak, akikről az elalvásom előtt is olvastam az itteni valóságban, hogy 40 év után találták meg őket Szibériában, az emberektől elszigetelve. Ekkor az álmomban az anyukám megszólalt az ujságra mutatva azon a placcon, hogy "ott vannak". Ránéztem az ujságra és tényleg erről a családról szólt egy cikk, fénykép is volt róluk.

2013.02.08.

1. Levél fortistól

Fortis irt nekem egy levelet, betette egy borítékba, és imádkozott az Úrhoz, hogy küldjön valakit oda, aki elhozza nekem a levelet. Egy olyan férfi jelentkezett a levélért, aki minden lében kanál volt, nem nagyon szerette senki, mert ő maga is kiosztott egy nagy feladatot mindenkinek, mindenki azon dolgozott, de kifejezetten kelletlenül,  mert mintha nem lett volna valami tisztességes feladat: egy kör alakú ködre emlékszem, a körül csináltak valamit az emberek. Egy magas vékonyabb, szikárabb férfi volt, aki előfordult már az álmaimban (a ráncaimra figyelmeztetett stb). Az már nem tiszta, hogy el is hozta-e a levelet nekem, de amikor oda lett neki adva, nem sokkal utána egy huppanást éreztem fizikailag is az ágyamon, mintha valaki odahuppant volna, és erre felpattant a szemem.

2.  Jótékonyság

Egy fiatal pasi feltalált egy pénzgyűjtési formát jótékonykodás céljából. Egy kisebb darab területet körbekerített egy udvaron kerítéssel, és oda lehetett bedobálni a pénzeket. Valami miatt az emberek nagyon szerették ezt és jöttek dobálni befelé a pénzeket, még szórakoztatónak is találták. A pénz meg csak gyűlt és gyűlt. Időről időre, amikor sok összegyűlt, valakik belógattak oda valami hegyes késszerűségeket, és arra felfűzték a sok pénzt és kiemelték. A pasi is ott volt, és felügyelte az egészet. Többen - köztük én is - azon kezdtünk gondolkodni, hogy ebből a rengeteg pénzből semmi nem jut vajon a pasinak, aki kitalálta az egészet? Végül megnyugodtunk, hogy "kamatként biztos el tesz magának is valamennyit, így élete végéig nem kell dolgoznia". Aztán már szinte dicsőítettük, hogy milyen okos, hogy ilyen fiatalon megcsinálta a szerencséjét. És a pasi eközben egyre fiatalabb lett, a végén már egy kisgyerek képében szaladgált ott, és mindenki zseninek tartotta ezért a pénzgyűjtő ötletért.

Értelmezés 2018.02.

A jótékonyság fiatalít.

2013.02.10. "Self" (tudatos)

Úgy kezdődött, hogy amikor lefeküdtem aludni, erős hinta-palinta élményem volt (délután volt egy elég nagy karambolom az autóval, nem tudom, ennek volt-e köze a gyűjtőpont ilyetén kizökkenéséhez). Majd félálomban (amikor még nem aludtam el teljesen) megjelent előttem egy ködben két középkorú női alak, az egyikük szürke szoknyában volt, a másik majdnem teljesen mögötte állt, félig takarásban volt, így nem tudtam megfigyelni.  Nekem nem voltak szimpatikusak, nem keltettek jó érzést bennem, merev, rezzenéstelen arccal néztek. Benn voltam a ködben. Ott gomolygott körülöttem. Ők egy kicsit távolabb, és vagy fél méterrel feljebb, kb, 5 méter távolságban  álltak tőlem. Úgy érkeztem oda, hogy fekvő helyzetben voltam - ezért láttam úgy, hogy térben feljebb vannak hozzám képest - és amikor megláttam őket, fel akartam tápászkodni (ami végül nem sikerült) és el kezdtem a szememet is dörzsölgetni, hogy jobban lássak a ködben. Megszólalt a szürke szoknyás, hogy "azt akarjuk, hogy tedd le ide nekünk a "Self"-edet". A lábaikhoz kellett volna letennem.
Ez felháborodást keltett bennem, még mondtam is, hogy "Dehogy adom!"- majd felpattant a szemem. A tapasztalatban benne volt, hogy azért kell letenni a Self-et, hogy úgy istenigazából TKÉ-ba tudjak kerülni (de ezt nem tudom azóta sem értelmezni.)

Mivel akkoriban pont a Mesék az erőről-t és Az erő második körét olvastam, az volt a benyomásom, hogy a szürke szoknyás La Gorda volt, akit pedig félig eltakart, az Josefina. Josefina "bárkit el tud kapni álmodásban". Castaneda azt mondta az egyik interjúban: "ha valaki elég energiát fog összegyűjteni, azt meg fogjuk találni." Csak az nem tetszett, hogy az "akarjuk" kifejezést használták, hogy tegyen le eléjük a self-emet. Tehát az nem érdekelte őket, hogy én akarom-e. Hanem csak kijelentették, hogy ők akarják.

- A köd a castanedai "fal" volt. Az első figyelmet és a második figyelmet két határvonal választja el egymástól. Mindkettő fizikailag is érzékelhető szegélyt jelent. Az első határvonal a ködfal. Átlépése olyan érzés, mintha az ember testét átpréselnék valahol. A második határvonal átlépését egy reccsenés jelzi, mint amikor pl. ketté törik egy ág. (2014.04.08).

- Az álmodás művészetében van egy olyan mondat, hogy "Felejtsétek el a személyiséget és semmitől sem fogtok félni". (Ezzel a tanáccsal engedte útjára Carlost és Carolt don Juan, amikor azok azt a manővert készültek végrehajtani, hogy fizikai testestül átlépjenek egy másik világba).
Talán azért kellett volna levetnem a Self-emet, a személyiségemet, hogy megszűnjön a szellemi tapasztalatoktól való félelmem, mely jelentős akadály ezen az úton.

- Egy harcos életében az álmodás arra (is) való, hogy ott tegyen le dolgokat, ott tanuljon meg dolgokat, amiket aztán a mindennapi életben kamatoztat. A másik mód, hogy a mindennapi életben tanul (pl. erre való az összegzés).

- A "Self"-et többféleképpen fordítják, de castanedai értelemben a self az egó, az általunk felépített hamis személyiségünk. A self egy olyan hamisítvány-énkép, amit mi magunk hiszünk és építünk fel magunkról, hogy olyanok vagyunk. A self csak egy leírás magunkról, valójában nem is létezik. Mégis ezzel azonosítjuk magunkat és nem az igazi önvalónkkal, az energia testtel. Az igazi kettősség nem a fizikai test ės az energia test között, hanem az egó és az energia test között áll fenn. Ha az egót kiiktatjuk, felszámoljuk, marad a fizikai és az energia test.

- Ha istenigazából más dimenziókba akarunk jutni, akkor le kell tenni a Self-et, az itteni identitást, személyiséget, egót, valóban, ezt jelentheti a formanélküliség, az emberi forma elvesztése: a képességet, hogy letedd a Self-edet. Ahhoz, hogy egy másik dimenzióban tudj létezni, képesnek kell lenned letenni tudni az itteni személyiségedet, identitásodat, hiszen ott te valaki más vagy. Aztán amikor visszajössz ide, akkor megint felveszel egy általad választott személyiséget, de az többé nem az egó, hanem az uralt bolondság, hiszen többé nem hazugságokat hiszel el  magadról, hanem olyan személyiséget, pontosabban "szerepet" választasz magadnak, amilyet az adott helyzetek éppen megkövetelnek, hajlékonyság, képlékenység, folyékonyság.

- "A key aspect of the teachings of don Juan, as recounted by Carlos Castaneda, was the necessity of the "self" to die. "It is imperative to leave aside what [don Juan] called 'personal history'," Castaneda told the Chilean magazine Uno Mismo in 1997. "To get away from 'me' is something extremely annoying and difficult. What the shamans like don Juan seek is a state of fluidity where the personal 'me' does not count." For Castaneda, "the personal me" was a subject of constant fluctuation and revision."
Fordítás
Ahogy Carlos Castaneda elmondta, don Juan tanításainak kulcsfontosságú aspektusa volt az, hogy a "Self"-nek meg kell halnia. "Elkerülhetetlen ennek az elhagyása, melyet don Juan "személyes történetnek" nevezett"- mondta Castaneda egy chilei magazinnak, az Uno Mismo-nak 1997-Ben. "Megszabadulni az "én"-től, valami elképesztően bosszantó és nehéz dolog. Ami az olyan sámánok keresnek, mint amilyen don Juan is volt, egy olyan folyékony/mozgékony/önthető állapot, ahol a személyes "én" nem számít." Castaneda számára a "személyes én" folyamatos változás, hullámzás és felülvizsgálat tárgya volt.

Egyszer ezt mondta nekem valaki:
- "In dreaming it is easy to hold an alternative perspective.. and what I mean by this is perhaps in waking life you are enormously keen to ‘die to self’.. but when confronted by such an opportunity in dreaming you fail to live up to your own own expectations due to fear or whatever. This I believe was an opportunity to do just that. The point about dreaming however is that we are meant to remember our dreams.. and learn from the experience! Dreaming then gives us a second opportunity, if we fail to accomplish what is offered in the dream we have the chance in waking life to fulfill the task. In the case of the warrior however it is better to fulfill the task within dreaming when it is presented. To the warrior that is what dreaming is for."
Fordítás
"Álmodásban nagyon könnyű birtokolni másik perspektívát is...amit mondani akarok ezzel, az az, hogy ébrenlétben talán odáig vagy azért, hogy "meghalj az egódnak". De amikor álmodásban szemtől szembe találod magad egy ilyen lehetőséggel, kudarcot vallasz a tekintetben, hogy feladd az elvárásaidat, akár a félelem miatt, vagy bármi miatt. Ez egy lehetőség volt. Az álmodás lényege mindazonáltal, hogy emlékezzünk rá, és tanuljunk a tapasztalatból! Az álmodás aztán ad nekünk egy második lehetőséget, hogy ha álmodásban kudarcot vallottunk bevégezni, amit felajánlottak nekünk, akkor az ébren létben lehetőségünk van betölteni azt a feladatot. Egy harcos esetében mindenesetre jobb betölteni a feladatot akkor, amikor álmodásban elé tárják. Egy harcos esetében erre való az álmodás."

Mintha lennének esetek - úgy vettem ki -, amikor felajánlanak könnyítésként bizonyos dolgokat (nekem csak oda kellett volna helyezni eléjük, kimondani, hogy "igen, odaadom a selfemet". Sajnos elcsesztem, mert nagyon megijedtem, félreértettem a helyzetet félelmemben: azt hittem, hogy az életemet akarják, meg valami olyasmit gondoltam, hogy meg akar szállni az ördög stb. Álmodásban vannak lehetőségek, amiket felajánlanak nekünk. Olyankor azokkal a lehetőségekkel élni kellene. Ha nem élünk velük, akkor itt a Földön kell megvívni ugyanazt a harcot, de itt sokkal nehezebb.
Olyasmi kijelentés félét érzek, hogy mintha egy harcosnak az álmodás lenne az elsődleges területe, ahol funkcionálnia kell. Szóval, mintha az álmodás, mint szellemi dolog lenne az első, és ha ott nem sikerül valami, akkor az egész probléma lejjebb ereszkedik, egy alacsonyabb szintre, azaz "anyagiasul". És itt a Földön kell megharcolni azt a dolgot, de itt sokkal nehezebb.

- Armando Torres:
"– A nagual szabályának célja a társaságok létrehozása, ami azt jelenti, hogy az organizmusok automatikus tudatossággal képesek keresztülrepülni az odakint található végtelenen. Az ilyen organizmusokat egy olyan harcos csoport összessége alkotja, mely harmonizálta az egyéni szándékokat. Ennek a szerkezetnek a célja, hogy megörökítse a tudatosság nem emberi dimenzióját.
– Nem emberi?
– Igen. Ez egy olyan dimenzió, ahol a személyiség többé nem cél.
Az emberi lények nem képesek belépni és hosszú ideig a kozmikus tudatban maradni, az állapotban, amit don Juan a „harmadik figyelemnek” nevezett. Vagy kilépünk onnan és felejtünk, vagy maradunk és összeolvadunk azzal a kifürkészhetetlen tengerrel. De az erő, mely kormányoz minket megtalálta a határok figyelmen kívül hagyásának útját, olyan organizmusokat hozva létre, melyekben az egyes entitások szerkezeti elemként működnek.
Ezekben az organizmusokban a mélység egy gyökeresen újfajta figyelmet hoz létre, egy irányult szándékot az ismeretlen felfedezésére, és a csoportos kutatását annak, ami nem tudható. Az egyén-érzés többé nincs a megértés központjában, mert azt valami sokkalta erősebb dolog váltja fel: a mindennek a belsejében élni, ami egy olyan energiaállapot, melyet az átlagember még elképzelni sem tud. Nincsenek szokások, nincs ego, nincs tudatlanság, és nincs értelmezés. Ez a fajta organizmus csak egy állapot a tudat végtelen útján, de számunkra, mint emberi lények számára ez az állapot végleges."

2013.02.23. Csilivili Lili

Este kétszer is felriadtam, majd elaludtam. Mind a kétszer érdekes volt az elalvás előtti szakasz. Először az volt, hogy amikor behunytam a szemem és arra kezdtem gondolni, hogy "álmodó vagyok" stb. (amit egyébként mostanában mindig megzavartak midenféle más gondolatok, most azonban minden más betüremkedő gondolat/kép sisteregve elégett), hirtelen valami olyan nagy erő és elszántság keveredett a hangomba, hogy magam is meglepődtem. Annyira felbuzdultam ezen, hogy ilyen erő van a szavaimban, hogy kihasználva az alkalmat, el kezdtem más dolgokat is kimondani, amikről szeretném, hogy megvalósuljanak (pl. "Tökéletes az angol tudásom" stb.). Arra gondoltam, hogy biztosan ezt az erőt hívják úgy, hogy "szándék". Vagy esetleg "akarat". Ezért a továbbiakban a kívánságaimat úgy kezdtem kimondani, hogy "akarom". Arra gondoltam, hogy végülis ha "szabad akaratunk" van, amit oly sokszor emlegetünk, akkor jogom van használni az "akarat" szót. Ahogy el kezdtem kimondani, hogy "akarom", hirtelen a kijelentés erejével hatott rám, hogy tulajdonképpen soha nem használtam: soha nem akartam, nem szándékoztam semmit.
Aztán ahogy elaludtam, egy speciális osztály teremben találtam magam, mely nem hagyományos volt, hanem nagyon színes, a szivárvány minden színében vibrált, csillogott-villogott. A teremben egy férfi tanított - én voltam az egyetlen tanítvány -, ő is csillogó fényből állt. Nem emlékszem sajnos, hogy mire tanított, mert már akkor is furcsa lett volna megfogalmazni, habár akkor még emlékeztem rá. Aztán valaki felébresztett sajnos.
Később, amikor újra elaludtam, az álmom ott folytatódott, ahol abbamaradt: ugyanabban az osztály teremben, ugyanazzal a férfival. Továbbra is minden csillogóan, ragyogóan színes volt, a férfi is. Amolyan csili-vili.

2013.02.26. Pillangó 2.

Azt álmodtam, hogy elalszom ugyanabban a testhelyzetben, mint ahogy itt elaldutam. Az álombeli álomban pillangó képében repkedtem, és mindenféle történésnek a részese voltam ebben a formában, de nem emlékszem pontosan, hogy mik voltak ezek. Helyiségekre emlékszem egy nagy házban, egyikből a másikba repkedtem és tv is volt az egyikben, az a világ, ahol jártam, a megszólalásig hasonlított ehhez. Nem volt túl jó hangulata az álomnak, mivel az egyik helyiségben üldöztek.

Utána kellene néznem, mit jelent a pillangó az álomszimbolikában.

2013.02.27. Hatvanötödik

Azt álmodtam, hogy volt egy Naguál, aki 300 fős csoportot szervezett (akkoriban ennyi volt egy ilyen csoport létszáma), és engem is kiválasztott, én voltam a 65. Mindezt úgy jelölte, hogy egy papíron, ami egyfajta térképként szolgált, volt 300 pár cipő. És a 65. pár cipő az enyém volt. Bele volt rajzolva a lábam. És ezt onnan tudtam meg, hogy elküldte nekem ezt a papírt/térképet a cipőkkel. Amit furcsálltam, hogy előtte nem kérdezett meg engem, hogy "vállalom-e", hanem csak tényként közölte, azaz el lett nekem küldve a papír. Több ismerősöm is körülvett, amikor megkaptam ezt a papírt/térképet (pl. az egyik kolléganőm, P., aki most még gyesen van, de addigra már visszajött és V. Éppen valami asztalt takarítgattak le az étel maradékoktól). Titkoltam előlük a papírt, dugdostam, hogy ne vegyék észre. V mégis észrevette, és szemrehányást tett, hogy "hogy keveredhettem bele ilyesmibe", én meg magyarázkodni kezdtem neki, hogy nem tehetek róla, a Naguál nem kérdezte meg előzetesen a véleményemet, hanem ő választott ki.

2013.02.28. Kisfőnökök

Egy erdőben épülőben volt egy nagy házunk a szüleimmel, apukám építette. Ott álltam, és néztem a szerkezetkész házat, hatalmas fák vették körül, épp hogy csak annyi tisztás volt, amelyen a ház elfért. Apukám is ott állt, és mivel emlékeztem rá, hogy a valóságban is épített nekünk házat, amit nem fejezett be, szinte könyörögtem neki, hogy ezt fejezze be, hogy beköltözhető legyen. Egy nagyon szép, kör alakú, több szintes, tornyos "kacsalábon forgó palota"-szerű épület volt egyébként. Legnagyobb meglepetésemre apukám biztatóan mosolyogva azt felelte, hogy "rendben, befejezzük".
E mellett a ház mellett volt egy sufniféleség, amit kiadtunk albérletbe a mostani igazgató helyettes csajnak (a valóságban nem vagyunk túl jóban, nem egyenes jellem az a nő). E fölött a pozíció fölött még kettő van: igazgató, és főigazgató. Tehát ő amolyan "Kisfőnököm" a valóságban, de ki van üresítve a pozíciója (valójában nagyon minimális a hatalma), mert a "hátszelei" folytán van itt tartva a munkahelyen ez alatt a kormány alatt is, ui. a megelőző komcsi kormányokat igazgatóként szolgálta ki, tehát ő utánuk ki kellett volna rúgni, de megkegyelmeztek neki, senki nem tudja, miért. Szóval, ő lakott ott a sufniban albérletben. Nem messze ettől az egésztől volt egy buszmegálló, és ott álldogáltam többedmagammal, épp mentünk valahova. Ott volt köztünk ez a Kisfőnök maca is. Én hirtelen úgy döntöttem, hogy nem megyek velük, valamint azt is kifundáltam gondolatban, hogy amíg a többiekkel odavan, addig kiteszem a szűrét a sufniból, ezt pedig úgy képzeltem el, hogy visszaszaladok és fizikailag is bemegyek a területre, quasi elfoglalom. El is kezdtem vissza szaladni. A nő meg megneszelhette, hogy mire készülök, mert utánam szaladt, el kezdett üldözni. Iszonyatos verseny futás kezdődött, hogy ki ér oda hamarabb. Előnyben voltam jóval, és odaértem a kapuhoz, a kezemben volt a lelakatolt kapu kulcsa, és el kezdtem kilakatolni, hogy bemenjek. Mindenképp el kellett volna kerülni, hogy a nő közben odaérjen és kiragadja a kezemből a kulcsot, de mégis sikerült neki. Odaért és kirántotta a kezemből az egyik kulcsot (több példány is volt a karikán), pedig már a lakatban volt a kulcscsomó. Büszkén mutatta, és kérdezte, hogy "ez az, ugye?"
Egyébként egy koszos sufni volt, nem értettem, miért ragaszkodik annyira hozzá, hogy ott lakjon.
Ennyi az álom. Mától új Kisfőnök pasas érkezett. Így az álom valószínűleg azt jelképezhette (csak nem tudom, nekem ehhez mi közöm van), hogy a csaj nagyon ragaszkodik a poziciójához, mert íme, jött helyette valaki más. Kiváncsi vagyok, kirúgják-e, vagy most is megmenekül?!

Értelmezés 2018.02.

Az erdő a léleknek az ismeretlen, tudatalatti része. A ház, amit apukám épít, a személyiségem szimbóluma. Mivel az erdőben épül, ez azt szimbolizálja, hogy nem áll távol tőlem, hogy a lelkem tudatalatti tartalmait is beépítsem a személyiségembe. Ezt fejezi ki a szép épülő ház kör alakja is, a kör a tekjesség szimbóluma. Sajnos van a ház mellett egy koszos sufni is a jelenlegi kisfőnökömmel, mely a hétköznapi, a nappali, az egó által megtestesített életemet szimbolizálja, melynek nagy részét a munkahelyi dolgaim teszik ki. Ez az élet részem folyamatosan kész belerondítani a szellemi fejlődésembe, hiába akarom kiebrudalni az életemből, megszerzi a kulcsot, amivel továbbra is hozzám férhet.

2013.03.06. (reggel 5 óra) Álmodás-oktató film fortisszal

Hajnali 5-kor, amikor vissza feküdtem az ágyba aludni, behívtam fortist az álmomba. Ezt mondtam, mielőtt elaludtam: "Áprilia vagyok és fortisszal fogok találkozni."
Nem is kellett sok, azt álmodtam, hogy fortisszal bemegyünk egy terembe, ahol székek voltak és egy vetítővászon a falon. Fortis a mögöttem levő sorban, mögém ült le. Nagyon merev volt a testtartása és az arca is szürke, kifejezéstelen volt. Nem voltunk egyforma "halmazállapotúak". Fortis olyan volt, mintha csak egy fantom lenne: mintha nem lett volna benne élet. Egy nő állt a katedrán és azt mondta, hogy az álmodásról fog nekünk tanítani, mégpedig bemutat nekünk egy erről szóló filmet. A filmben az történt, hogy egy nő lefelé lépdelt egy hosszú lépcsőn. Majd a nő hirtelen "álmodásba" került (még talán a TKÉ szó is elhangzott akkor az oktató részéről), melynek keretében a szabadban egy irtó meredek, fából készült lépcsőn egy öreg férfi képében tolószékben (!) ülve, kurjongatva, őrült sebességgel száguldott lefelé. Háttal volt a filmben, de látszott, hogy drapp ballon kabátja van, és a válláig érő, ősz haja, valamint a sál a nyakában lebeg a szélben a nagy sebességtől! Szemmel láthatóan élvezte a száguldást a lépcsőn lefelé a tolószékkel, mint egy gyerek, aki csúzdázik a játszótéren. Benne volt a levegőben/jelenetben, hogy ez a férfi ugyanaz a nő, aki a előző jelenetben szép lassan, elegánsan, komótosan lelépkedett a lépcsőn, majd álmodásba került. Ekkor lelkesen hátrafordultam fortishoz és azt mondtam neki, hogy "Látod? Most álmodásban van!" (mármint a lépcsőn lelépkedő nő álmodásba ment át, melynél fogva a tolószékes jelenetben találta magát). De ekkor fortis már nem volt ott , csak a hűlt helyét láttam.
Benne volt magában az álomban, hogy a film tanító jellege a következő volt: Álmodásban minden lehetséges! Ezt testesítette meg az, hogy a lépcsőn lejövő nő, amint álmodásba került, férfivá változott (tehát nemet váltani is lehetséges), mitöbb, tolószékesen is le lehet szinte repülni a lépcsőn, sokkal inkább, mint épen, egészségesen, éber állapotban, álmodás hiányában. Továbbá az álombeli oktató film azt is bemutatta - ez benne volt magában az álomban -, hogy éber állapotban (nem csak alvás közben) is lehetséges egyik pillanatról a másikra álmodásba kerülni, mint ahogy az az álombeli nő is ébren került álmodásba, azaz nem alvásból.  (Saját megjegyzés: ez utóbbit csinálják Taisha szerint a cserkészők).

2013.03.10.
1. Gyilkosság

Ez elég szörnyű volt. Hárman ültünk egy fémes szerkezetben és az egyikünk gyilkos volt, akinek le kellett lőnie a többieket, akiknek fogalmuk sem volt erről. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kotorászok a táskámban, és benn volt egy pisztoly, amit el is kezdtem felrpróbálgatni a kezemre. Ezek szerint én voltam a gyilkos. Ahogy próbálgattam, a ravasz eleinte nem igazán passzolt a kezemhez, de aztán mégis. Īgy aztán lelőttem (?) valakit, de nem emlékszem tisztán, hogy ez igaz-e. A következő jelenetben az volt, hogy ugyanúgy ott ülünk hárman, a középső egy kopasz, fürdőköpemyes, amolyan leukémiás kinézetű férfi, és ő volt a gyilkos, mert tőle félt mindenki. A lövés után el kellett menekülni azzal a szerkezettel, és én pl. félelmemben a kedvében akartam járni, felajánlottam, hogy majd én vezetek. Akkor pont az egyik szélen ültem, de helycserével átültem a másik szélre, ahol a lábnál a kuplung stb. volt, el is kezdtem pedálozni.
Sötét volt a helyiség is, meg az álomnak a légköre is. A következő álomból fog kiderülni, hogy az egykori egyetemem épülete volt ez (is, és a többi álom is ott játszódott.)

2. Két titkos ajtó az osztályterembe

Ugyanabban az épületben voltam, mint az előző álomban. Egyedül voltam egy helyiségben, és arra lettem figyelmes, hogy a mellettem levő terem egyszer csak tele lett diákokkal, és a tanárral (rövid, fekete hullámos haja volt és a katedrán ült). Csodálkoztam, hogy kerültek oda, mivel abba a terembe csak az én helyiségemen keresztül lehetett volna bejutni, de ők nem mentek ezen keresztül. Odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy tudták kikerülni az én helyiségemet. Erre azt mondták, hogy két titkos járat is van, ami az én helyiségemet megkerülve oda vezet. Mindkettőt megmutatták. Csak az egyikre emlékszem, az egy titkos ajtó volt. Egy lift vezetett az ajtóhoz, az ajtó meg a terembe. A liftbe be is szálltunk, hogy megmutassák nekem ezt a titkos odajutást. Amikor kiszálltunk a liftből, az egyik lány nem szállt ki teljesen, tartotta a lift ajtót, mondta, hogy nézzük meg az ajtót, menjünk oda, és onnan beláthatunk a terembe. Igy is volt, az ajtón keresztül belàttunk a terembe, de nem akartunk az ajtón keresztül menni, mert nagyon szűk járat volt mögötte. Még talán a túlsó oldalról, a teremből a tanár mondta is, hogy ne menjünk keresztül azon a járaton, hozzájuk. Igy visszaszálltunk a liftbe. Közben azon gondolkodtam, hogy olyan félelmetes lett volna, ha a liftes lány is kiszáll, és nem tartja a lift ajtót, hanem az bezárul, mert akkor ott maradunk a lift és az ajtó között és akkor hogy jöttünk volna ki onnan?

3. Szakdolgozat

Néha visszatérő álmom, hogy az egyetemen az évfolyam társaimhoz képest nehány vizsgával le vagyok maradva. Emiatt aggódom az álomban. Most is igy volt. Még a szakdolgozatomat se adtam le, anélkül meg nem lehetett vizsgázni. Megkértem az akkori barátomat, hogy kísérjen át a fő épületbe leadni a szakdolgozatomat. Együtt átmentünk, ez biztonság érzettel töltött el. Odamentünk ahhoz a nőhöz, akinél le kellett adni a dolgozatot. Átadtam neki, csatoltam egy előző nap készült fényképet is magamról. A nő el kezdett elégedetlenkedni, hogy voltam képes egy 20 évvel azelőtti képet becsatolni magamról, amikor frisset kellett volna, nézzem meg magam, hogy most milyen öreg vagyok. Csodálkozva mondtam a nőnek, hogy tegnap csináltattam a képet, nem 20 évvel ezelőtt. Ekkor megkérdezte a szakdolgozatom címét. Mondtam, hogy "A deviáns magatartás formái - szociológia". Ekkor megváltozott a hangneme a nőnek, tiszteletteljes lett és szó nélkül intézte az adminisztrációt, hogy viszgázhassak. Amikor ez megvolt, a barátom ott álldogált mellettem, és megnéztem mégegyszer a fényképet, amiből nálam is maradt példány, hogy tényleg a  20 évvel ezelőtti arcom volt-e rajta (ugyebár az az én nagyon fiatalkori változatom kellett volna, hogy legyen), de meglepetésemre egy teljesen más nő volt rajta, egy idősebb, negyvenes, félhosszú hajú nő, kissé feltupírozott hajjal, ami a 60-as években volt divat.

4. Castanedaék 3D-ben

Ez inkább tapasztalat, nem álom. Amikor ezek után az álmok után ma reggel felébredtem, és még nem nyitottam ki a szemem, Patrícia Partin fényképét (ahol rövid szőke haja van) kezdtem el 3D-Ben látni: először el kezdett elmosódni, aztán mozogni. Annyira megörültem, hogy gyorsan Castaneda és Taisha közös képére gondoltam, és a karatés képekre, és azok is el kezdtek először elhomályosodni, aztán mozogni, lebegni egy kicsit. De nem annyira, mint a legelső, igy visszatértem ahhoz. Aztán hirtelen valami elvonta a figyelmem, megfeledkeztem az egészről és kiugrottam az ágyból. Nem is értem, hogy történhetett, hogy nem folytattam.

2013.03.13. Fortis és az információ

Azt álmodtam, hogy fortis a munkahelyén csoportvezető volt és a főnökségtől néha infókat kapott a csoportjára  vonatkozóan, az emberekre vonatkozóan, pl. létszám leépítés ügyben is. És ezeket az információkat nem mondta tovább a kollégáinak - holott kellett volna -, hanem megtartotta magának, mert azt hitte, hogy igy hatalma van felettük. Holott ezek nem hatalmat biztosító infók voltak - csak ő tettél úgy, mintha azok lennének -, hanem gyakorlati szempontúak, hogy az emberek az információk szerint tudjanak cselekedni, de mivel fortis nem mondta el nekik, ezzel még károkat is okozott a cégnek.

Értelmezés 2018.02.

Itt is az álmok kompenzatorikus szerepe nyilvánul meg. Az ilyen álmok arra figyelmeztetnek, hogy senki se gondolja magáról, hogy tökéletes. Mindenkinek van egy árnyoldala, amit elfojt.

2013.03.14.
1. Csőben

Lefekvéskor, elalvás előtt azzal foglalkoztam, hogy behívjam fortist az álmomba, majd legnagyobb meglepetésemre - miközben mondogattam, hogy "Áprilia vagyok, gyere fortis az álmomba" -, azon kaptam magam, hogy iszonyatos sebességgel száguldok lefelé egy csőben. Egy papír tekercs volt a kezemben. Mintha egy üzenetet kellett volna elszállítanom. Eszembe jutott zuhanás közben, hogy Taisha mondta egy interjúban, miszerint elcsendesedéskor minden nő megláthatja a csőnek a bejáratát, ami a szervetlen lények világába vezet. Annyira megijedtem, hogy felébredtem.

2. "Hintázás álomban

Arra lettem figyelmes, hogy egy szobában ülök és el kezd hinta palintázni a testem. Elcsodálkoztam, hogy ülve ez nem szokott előfordulni, csak általában akkor, amikor elalvás előtt fekszem az ágyban. Körülnéztem a szobában, hogy alszom-e, vagy mi van, de megállapítottam, hogy teljesen ébren vagyok a valós világban és a két kezemmel gyakorlatilag megfogtam magam, hogy ne hintázzon a testem, mondván, hogy "ilyen nincs". Nagyon megijedtem ugyanis, hogy ott helyben ülő állapotból kirepülök a testemből és az vajon milyen lesz? Féltem az ismeretlen élménytől. Erre felébredtem! Mégiscsak álom volt! Pedig annyira igazinak és ismerősnek tűnt az a szoba akkor, azonban innen visszaemlékezve már egy ismeretlen szoba volt.

3. Kéz

Egy kéz közelített a fejemhez álmomban és be akart nyúlni a számba, mintha etetni akart volna, de úgy, hogy maga a kéz volt az ennivaló, azt kellett volna megennem. De olyan bizarr volt, hogy elrántottam a fejemet.

4. Álmodási megbízott ?

Ott legyeskedett körülöttem folyton egy alacsony, kövérkés, rövid, barna hajú, kerek arcú nő, aki állandóan magyarázott. Már untam, hogy mit okoskodik annyit, és odavetettem neki, hogy "csak nem az álmodási megbízott vagy?" Ha jól emlékszem, ezt mondta: "Álmodási megbízott? Hát ha így nevezitek, lehetek az is, álmodási megbízott."

2013.03.15.

1. Börtönben

Az egyház bombanőjével kerültem egy olyan szabadtéri börtönbe, ami egy hatalmas területen volt, ahol dombok illetve magasabb földből álló képződmények helyezkedtek el, szakadékokkal, barlangokkal. Tulajdonképpen tudtunk rohangálni ezen a területen, csak kijutni nem tudtunk belőle. Azt sem tudtuk, hol van a kijárat. Egyszer egy tömeg kezdett beszivárogni erre a területre, és a lány mondta, hogy hogy gyorsan figyeljük meg, honnan jönnek, mert ott kell, hogy legyen egy ajtó. Meg is találtuk. Kimentünk rajta. Egy körszalag vette körül kívül a területet. Azon túlról érkezett az a sok ember, ők átbújtak alatta. Közelítettünk a szalaghoz, és amikor mi értünk oda, el kezdett sipolni a rendszer - mert hát ugye mi foglyok voltunk. A lány ettől függetlenül, ment tovább, átbújt alatta, és a szalag túloldalán is csak ment, ment, mintha mi sem történt volna, gyakorlatilag azt próbálta ki, meddig mehetünk el baj nélkül. Közben a börtönt őriző fegyveres katonák néztek minket, de végül odajöttek, és azt mondták, hogy nem szökhetünk el. Igy megint benn találtuk magunkat. Azonban a következő jelenetben a lány már az egyik katonával csókolózott, elcsábította, nagyon szép lány volt. Na, gondoltam, megtalálta a módját a szabadulásnak...eszembe jutott az is, hogy az egyházban is sok pasi szerelmes volt belé.

2. Ügyvédnők egymás között

Van egy kollégám, akinek az a feladata, hogy a cég peres ügyeit vivő ügyvédekkel tartsa a kapcsolatot. Az álomban megengedték neki, hogy ebből a célból - ti. hogy legyen hol találkoznia velük - béreljen egy lakást irodának. Meg is hívott oda 3 ügyvédnőt, valamint engem is, bár én nem voltam az, csak kolléga a cégnél. A pasival együtt érkeztem az irodába, a három nő már kabátban ott várt minket, bementünk, és az egyik - talán az iroda fenntartásának költségeiről volt szó - hirtelen, ellenségesen, mintegy derült égből villámcsapásként nekem szegezte a kérdést megalázóan, hogy "azért egy tekercs wc papír nem fog problémát jelenteni, ugye?" Arra irányult a rosszindulatú megjegyzése, hogy nekem személyesen is be kellett szállnom a költségekbe és az a nő szégyenbe akart hozni, hogy mivel nem vagyok ügyvéd, nincs annyi pénzem, mint nekik. Mindenesetre egy jól irányzott, rosszindulatú megjegyzés volt ez a nő részéről. A többiek is rosszallóan néztek rám. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy váratlan volt: a három nő részéről a bemutatkozáskor nem tapasztaltam semmiféle rosszindulatot, simán ment minden. És akkor hirtelen kimutatták a foguk fehérét. Ott helyben az álomban a kalandorok jutottak eszembe erről: ők is elhitették velem, hogy befogadtak, és a legváratlanabb pillanatban rúgott belém Zümi, másfél év után, érzékeltetve, hogy VALÓJÁBAN mit gondolnak rólam: utálnak, megvetnek és sohasem fognak befogadni.
Most, ahogy írom ezt, ez az Ige jutott eszembe, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy arról a helyről, ahol nem fogadják be őket, jöjjenek el, és még a sarujuk porát is verjék le - azoknak a városoknak a sorsa rosszabb lesz, mint Szodoma sorsa:
Lukács evangéliuma 10;10-16:
10. "Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok:
11. Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13. Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
15. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16. Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött."

2013.03.26. Egyedül a rendezvényen

Egy zenés összejövetel volt az egyetemen. Nem kifejezetten diszkó volt, mert voltak asztalok, de táncolni, mulatni is lehetett. Az akkori évfolyamtársnőim közül azok, akikkel akkoriban viszonylag együtt voltam (kollégium stb.), egyszer csak eltűntek onnan, és egyedül maradtam abban a nagy teremben a sok ember között, ugy, hogy a többieket nem ismertem nagyon, nem nagyon tudtam kivel beszélgetni, kihez odamenni, hiszen az én társaságom lelépett. Volt egy asztalom, ott üldögéltem. Egyszer odamentem a bárpulthoz, de visszafelé menet az asztalomhoz kissé zavarban voltam, bár próbáltam laza lenni, mutatni, hogy nekem nem gond, ha egyedül vagyok egy ilyen rendezvényen, de azért zavarban voltam, belül éreztem. Hogy palástoljam, határozott léptekkel mentem vissza az asztalhoz. Vártam, hogy mikor jönnek már vissza a többiek?! De nem jöttek. Feltaláltam magam, mert elővettem egy papírt és el kezdtem tanulmányt irni. Ez nagyon lefoglalt és élveztem is. Abszolút megjött tőle az önbizalmam, ez lett a mentsváram is, amíg vártam a többieket, nem éreztem egyedül és szégyenben maradva magam. Többször is felálltam az asztalomtól ezek után is, és amióta el kezdtem azt a tanulmányt irni, mindig nagy örömmel mentem vissza az én mentsváramhoz, már nem éreztem kellemetlenül magam, mert volt nekem ez a jó kis elfoglaltságom.
A rendezvény végén előkerült a többi lány, és lazán odavetette az egyik, hogy "bocs, hogy nem jöttünk vissza, az alagsorban voltunk."
(kiderült, hogy ott is folyt a rendezvény, ott is voltak programok, és ők ott időztek, nekem meg nem szóltak).

Saját megjegyzés:
Nekem ott az álom közben az volt a benyomásom, hogy az engem körülvevő női barátok valójában nem is voltak igazi barátok, mert mindig féltekenyek voltak rám. Ott az álomban eszembe jutott egy másik álmom is, ahol pár egyházi lánnyal voltam együtt és ők is ugyanígy leléptek mellőlem, beültek egy kávézóba, amíg én fenn vártam őket egy magas épület teraszán - hiába (egyébként az a "szépségkirálynő" csak volt akkor az egyik lány). Szóval, az jött le nekem, hgy aki "baratnőkként" körülvettek az életemben, akár a egyetemről, akár az egyházról van szó, azok nem voltak őszinte barátságok, mert jelen volt az irigység, a féltékenység, vagy egyszerűen csak az, hogy mindig mindenki között "Marslakónak" éreztem magam, azaz "másnak", idegennek, és ez nem feltétlen az ő hibájuk. De azért az álomban inkább az irigység,  féltékenység volt benne. Valójában nem szerettek engem. Csak együtt voltak velem. De ez elmondható az emberek társaságairól általában véve is, mindenkiéről. Csak itt, ezen a fizikai síkon nem vesszük észre, vagy nem gondolunk bele, mert elsikkadunk felette. Az álmok aztán megmutatják a kapcsolatok valódiságát, milyenségét.
A mentsvárról pedig ezek a jegyzetelések jutottak eszembe, talán már az álomban is. Pontosabban az az érzés volt bennem ott, mint amikor itt jegyzetelek és agyalok. Ezt az érzést nagyon szeretem.

Értelmezés 2018.02.

Egy olyan tevékenység (az álomban a tanulmány írása), amely a lelkünknek jó, az a lelkünk megerősítését szolgálja, ezáltal önbizalmat ad a mindennapi, tudatos életünkben. Muszáj a lelki igényekkel is foglalkozni!

2013.03.29. "Masszív valóság"

Álmomban épp éjszaka volt és az egyházba tartottam. Az egyház "épülete" egy nagy sátor volt egy parkban, füves területen, fák között. Egy idősebb nővel találkoztam a sátor oldalában, aki a valóságban mozgáskorlátozott, ezért az utóbbi időben tolókocsival hozzák néha az Istentiszteletre. Ehhez képest az álomban nem volt semmi baja, a sátor mellett állt és köszöntünk egymásnak. Miután köszöntünk, eszembe ötlött, hogy de hiszen ő a valóságban mozgáskorlátozott, akkor most miért nem, és azonnal el kezdtem magamtól kérdezgetni, hogy "ébren vagyok, vagy álmodom?", ezt többször egymás után megkérdeztem magamtól, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy nem álmodom, így sajnos nem vált tudatossá az álom. A nőt, amikor megpillantottam, észrevettem, hogy a szeme félig meddig világított, legalábbis a szeme fehérjéből sokkal több látszott, azaz mintha ki lett volna fordulva a szemgolyója. Hallotta, ahogy kérdezgetem magam ("ébren vagyok, álmodom"?), és azt mondta, hogy "ez bizony itt a masszív valóság".
Átsütött a szavain, hogy azt a világot ő tényleg valóságnak hitte. Ajánlott egy másik, amolyan titkos ösvényt a sátor oldalán végigmenve, hogy arról közelítsük meg az egyházat, ne a főbejárat felől. A tekintetében is benne volt, hogy egy titkot árult el nekem ezzel. Ott mentem be a sátorba, a nőt nem láttam a továbbiakban. Egy női pap tartotta az Istentiszteletet: egy szertartás tartott, melynek keretében 4 ember állt a színpadon, akik egy rituálé szerint elmondtak valamit, majd arrébb léptek egyet valakinek a helyére, így az a valaki kiesett. A 4-ből is így egyre kevesebben maradtunk (én voltam az egyik.). Amikor már csak ketten voltunk, és rám került a sor, hogy elmondjam azt a bizonyos rituális szöveget, nem tudtam, hogy mit kell mondani, mert a többiek, akik már kiestek, mindig csak elmotyogták az orruk alatt a szöveget, ezért nem értettem. Így hát én bevallottam, hogy "nem tudom, mit kell csinálni, most vagyok itt először". Talán arra ment ki a játék, hogy párt találjanak az embernek, mert ekkor azt válaszolta nekem az a fiú méltatlankodva, aki még rajtam kívül benn maradt a "körben", hogy "hát jó, akkor szeressünk ki egymásból", és tehetetlenül széttárja a karját, mintha nem lenne más megoldás. Ilyesmi ui. még nem történt velük, hogy valaki nem tudta volna a szöveget és a rituálét. Azért erre a helyzete is elvégeztek egy szertartást, amire még eddig soha nem volt példa, egyfajta botránynak számított. Egyébként egy általános iskolai évfolyamtársamat véltem felfedezni abban a fiuban, aki mára nagyon jóképű lett (legalábbis a Facebook alapján, míg gyermekkorunkban egy rossz fenegyerek volt és fel sem merült vele kapcsolatban olyasmi, hogy jóképű lenne), ezért amikor kijutottam a sátorból, ott kinn sajnálkoztak rajtam a nők, hogy nahát, egy ilyen jóképű fiút elszalasztottam. Mielőtt kijöttem, kérdeztem a papnőt, hogy nem lehetne-e nekem betanítani a rituálét, de mérgesen azt válaszolta, hogy "neki erre nincs ideje!" Úgy jöttem el, hogy az volt a véleményem, hogy annak a papnőnek a hite csak képmutatás, és csak hatalom vágyból csinálja ezt az egészet.

2013.03.29. Élményfürdő a garázsban

A kis unokahúgom megkért, hogy autóval vigyem el egy válogatásra fotómodell ügyben. Mentünk gyalog az utcán és nagy volt a hó. Egyszer csak megállt mellettünk a járdán a szüleim autója, ők kiszóltak belőle az unokahugomnak, hogy "Meg ne forduljon a fejedben, hogy fotomodell leszel! És azonnal öltözz fel!" Ránéztem az unokahúgomra, és ott feküdt meztelenül a hóban. Erre már én is azt gondoltam, hogy ami sok, az sok, és mondtam, hogy keljen fel a hóból, meg fog fázni (nem a meztelenséggel volt problémám, hanem azzal, megfázik) és mondtam, hogy én majd elviszem az adott helyre a saját autómmal, de le kell mennünk a teremgarázsba az autóért. (Ez a mostani lakásunk alatti garázst jelentette, erre visszaemlékeztem ott az álomban).
Lementünk a garázsba egy lépcsőn, de legnagyobb meglepetésünkre az autókhoz egy cseppkőbarlangszerű helyiségen kellett volna keresztül menni, amihez ráadásul egy szűk bejáraton vezetett az út, vagyis át kellett volna mászni egy leszűkült gát szerűségen, ahol ugy éreztem, hogy nem férnénk át. Átkukucskáltunk, és egyébként a cseppkőbarlang nagyon szép volt. Víz hullámzott benne, amolyan élmény fürdő volt. Észrevettük, hogy a gáton egy ponton kiszélesedik a járat azáltal, hogy néha ott ütemesen visszahúzódik a hullámzó víz. Ekkor át tudnánk ott férni, igy neki is veselkedtünk, de láttuk, hogy a visszahúzódó víz tulajdonképpen csak lendületet vesz ahhoz, hogy újult erővel nagy hullamokban visszajöjjon és ránk zúduljon. Nekünk is jött, elmosott minket, nem tudtunk átkelni, elég félelmetessé is vált ez az egész víz dolog. Olyan volt, mintha csapdába estünk volna, a víz egyértelműen ellenünk volt. Nem fontos, de a slussz kulcs végig a kezemben volt. Azon függött ui. az a kulcs is, amivel normális körülmények között mindig be tudtam jutni a garázsba, és amely megoldás most nem működött. Ott volt helyette ez a víz-csapda. Még talán emebrek is voltak ott, akik élményfürdőztek.
Innentől van egy homályos rész, mert mi otthagytuk azt az egészet, mivel az unokahúgom kitalált egy másik megoldást a fotozashoz való eljutáshoz, de kiderült, hogy ahhoz is kellett volna az autó, igy megint ott lyukadtunk ki a mélygarázsban a víznél. Nem tudom, mire jutottunk, mert már nem emlékszem a folytatásra.

2018.02. Értelmezés

A pincegarázs a tudatalatti szimbóluma lehetett. Az, hogy elöntött a víz, az pedig az, hogy kontrollálatlanul tör elő a tudatalatti a tudatba. Ez nem az első álmom volt akkoriban, amelyik vízről szólt, és mindegyikben árvíz, vagy zúduló víz fenyegetett.
Ugyanakkor, mivel a végén is kiderült, hogy ugyanoda lyukadtunk ki (a garázsba), hogy eljuthassunk a fotózásra, ez azt jelképezhette, hogy volt valami (amit a fotózás szimbolizált), ahova csak a tudatalattin keresztül lehetett volna eljutni.