2013. Álmok és értelmezésük

2013.04.04. Varázslók között

A cím sokatmondó, de nem tudom...
Álmomban egy olyan összejövetelen voltam, ahol a társadalmi ranglétrán viszonylag magasan elhelyezkedő emberek voltak, akikkel évente egyszer a valóságban egy bálban szoktam találkozni. A férjem az álomban nem volt ott velem. Volt ott egy idősebb nő - a valóságban nagyon jól tartja magát, nem látszik rajta a kora, de az álomban a fél arca túlságosan le volt barnulva, szinte fekete volt, vagy a szoláriumtól, vagy a sminktől, melyet egy farsangi álarccal palástolt -, aki odajött hozzám és azt mondta nekem, hogy neki sokkal fontosabb szerepe van, mint nekem, mert ő varázsló, ami azt jelenti, hogy azt, amit én előkészítek, ő továbbítja a "nagyoknak". Eléggé rosszul esett nekem ez, mert úgy éreztem, hogy van valami igazság abban, hogy hozzá képest a társadalmi életben eléggé "kispályás" vagyok, azonban nem gondolnám, hogy abban rejlik a varázslóság, amit ő annak hisz: nyomulni a "nagyoknál." A munkámra tartanám amúgy is jellemzőnek inkább, hogy amit előkészítek, azzal mások villognak (a közvetlen főnökeim) a "nagyok" előtt, de az igazi "varázsló" életem nekem úgysem ez, hanem ami a társadalmi életem mögött zajlik. Mindezt az álmomban gondoltam így végig. Aztán odajött hozzánk egy lány, aki velem érkezett, még nálam is jelentéktelenebbnek számított abból a szempontból, ahogyan azt az idősebb nő értékelhette volna, azonban amikor meglátta a lányt, így szólt: "látom, te is varázsló vagy". Elképedve meredtem a lányra, mert nem gondoltam volna róla, hogy akármilyen szempontból varázsló. Az hiszem, ott az is eszembe jutott, hogy ezek szerint jól tud rejtőzködni.
Értékelve az álmot, azon gondolkodom most, hogy ez már korábban is eszembe jutott egyik-másik befolyásosabb, illetve dörzsöltebb embert látva itt a cégnél, hogy tulajdonképpen egy igazi varázsló úgy is tud viselkedni, ahogy ők: rejtve marad, de mégis befolyásos. Én meg nem tudok. Szóval lehet, hogy volt abban valami, amit az álombeli idősebb nő mondott nekem. Valamit meg kellene tanulnom e tekintetben.  Nem a nagyfőnökökről beszélek, hanem azokról, akik nem főnökök, de valahogy mégis bizalmi pozícióban vannak és általában jól tudnak színészkedni az emberek elott, játszani velük pléhpofával. Az ilyenek között mindig érzek egyfajta rossz értelemben vett feszültséget magamban, amit mindig is utáltam, mert általában mindig felszabadult vagyok, de ezekkel valahogy nem.
Valószínűleg ennek az egész álomnak a cserkészéshez van köze.

2013.04.15. Lakás oltárral

Ennek az álomnak az az érdekessége, hogy visszaemlékeztem benne egy másik álmomra (persze valójában nem álmodtam olyat, hanem csak az álmomban szerepelt az, hogy álmodtam).

Szóval az egyik házaspár (a feleség a kolléganőm volt régebben a valóságban) meghívott egy társaságot, köztünk engem is, lakásnézőbe magukhoz, merthogy vettek egy lakást. Körbevezettek minket a hatalmas termeken. A konyhával kezdték, és az eléggé rosszul lett felújítva, mert a tapéta itt-ott már lógott rajta, és az is kiderült, hogy 2000-ben költöztek be a lakásba, de az álom szerint 2003-at írtunk, ugyanakkor tudatában voltam annak is, hogy 2013 van, szóval itt valószínűleg tudatosodnom kellett volna.
Amikor a termeken mentünk keresztül, látni lehetett, hogy gyakorlatilag egymásba nyíló szobák voltak, és a szomszéd lakást is megvették, egybenyitották a két lakást. Még mondta is a férj, hogy csak olyan lakást szabad venni, amit egybe lehet idővel nyitni a szomszéd lakással, és onnan lehet tudni, hogy ez lehetséges-e, hogy amelyik lakás ilyen, annak a kulcsa egy kicsit megakad a zárban.
Ahogy a termekben sétáltunk, az egyiknek a közepén megpillantottam egy hatalmas oltárszerű emelvényt. Nagyon színpompás volt. Erről felrémlett, hogy egy másik álmomban (amely csak ebben az álmomban létezett), amikor lakásokat nézegettem, akkor láttam már ezt az eladó lakást. Ezek szerint ez a házaspár vette meg. Érdekes módon, abban a másik - de csak ezen álom szerint létező - álmomban én laktam benne többedmagammal, szóval több lakásra volt felosztva ez az egyetlen lakás. Akkoriban 9 millióért árulták. Meg is kérdeztem a házaspártól, hogy "én már láttam korábban ezt a lakást, amikor hirdették, ugye ti 9 millióért vettétek?"
És itt vége lett az álomnak.

2013.04.08. Biciklis fiúk az ösvényen (tudatos) (ebben fortis is benne volt, de az a rész nem publikus)

Ma reggel ébredés előtt volt egy tudatos álmom.
Nem tudatosan kezdődött. Két kisfiú biciklivel sétált egy sűrű ösvény mellett. Hátulról figyeltem őket. Egyszer csak jelentőségteljesen megálltak és úgy döntöttek, bemennek a sűrű ösvénybe. Utánuk mentem, mert sejteni lehetett, hogy az egy titokzatos ösvény, ahol egy szellem lakik. Ahogy utánuk mentem, azaz ahogy bebújtam az ösvénybe, a fiúk addigra már elbicikliztek a szemem elől, nem láttam őket. Ott álltam, és láttam, ahogy meglibben az egyik bokor. Tudtam, hogy a szellem az, és úgy megijedtem, hogy azonnal kimenekültem az ösvényből ugyanoda, ahol bemásztam én is és a fiúk is. Kívülről néztem kíváncsian, hogy ha a fiúk megint előbukkannak a biciklivel az ösvényen belül, mi fog velük történni azon a pontján az ösvénnyel, és igazán bátornak találtam őket, hogy bemerészkedtek oda, tudván, hogy milyen titokzatos hely. Egyszer csak láttam, hogy már visszafelé száguldanak biciklizve az ösvény belsejében. Vártam, hogy mi fog történni. És ahogy elsuhantak előttem, egy kb. 5 méteres szakaszon láthatatlanná váltak, majd az utána következő szakaszon megint láthatóvá. Ekkor ébredtem rá, hogy de hiszen álmodom! Gyorsan eszembe jutott a "feladat" és kinyilvánítottam a szándékom, hogy fortisszal találkozzak (ekkor már egy tisztáson találtam magam, de nem messze onnan, ahol az ösvény volt). Felnéztem az égre, ekkor szinte automatikusan felugrottam, amiből repülés lett. Felfelé emelkedtem a felhők felé, még a kezeimet is széttártam. Erre a felhők el kezdtek baljóslatúan összetornyosulni, és sötétebbé válni. Ekkor letekintettem a földre, síkság volt alattam (gyakorlatilag nem mozdultam el az ösvény környékéről az egész álom alatt), és felébredtem. Úgy emlékszem, megijedtem. Megijedtem a helyzet szokatlanságától, hogy a levegőben vagyok.

2013.04.28. (hajnalban) Álom az álomban fortisszal
(Álom az álomban, többszöri hamis ébredés, közös álmodás?)

Azt álmodtam, hogy fekszem az ágyban és elalszom: álombeli álmomban képeket nézegetek egy könyvben az ágyban fekve, mert fortisszal megbeszéltük, hogy keresünk egy jó helyszínt, amit aztán vizualizálunk. Ahogy az álombeli álomban nézegettem a képes könyvet, minduntalan egy baljós kép került elém. Egy tornyos épület volt rajta, de mivel este volt - és a kép is homályos volt - olyan volt, mintha ködben lenne a ház, és az úton, ami a ház felé vezetett, egy férfi ment, akit hátulnézetből lehetett látni. Ahogy feküdtem és nézegettem a könyvet az álombeli álomban, mindig visszatértem ehhez a baljóslatú képhez. Halottam fortis hangját, ahogy megjegyzi, hogy "Ez a kép tetszik nekem, mert az a férfi olyan, mintha én lennék, de kár, hogy túl sötét a kép és nem is éles. Jó rajta az a ház is a toronnyal." A kép baljóslatúsága miatt az álombeli álomból kétszer is - valahányszor visszatértem a képhez - felébredtem (hamis ébredés, hiszen csak az álombeli álmomból ébredtem fel, bele az alap-álomba), és ahogy körülnéztem az ágyam körül, egy fekete árny táncolt körülöttem az alap-álomban. Nekitámadtam, és a kézfejemmel mancsot formálva felé kaptam, miközben a torkomból olyasmi ordítás jött ki, mintha oroszlán lennék. Aztán megint visszaaludtam álmomban, és ugyanabban a helyzetben, a képeket nézegetve találtam magam, ugyanazt a képet néztem a sötét toronyról, ugyanaz a baljóslatú érzésem volt és ugyanúgy felébredtem, bele az alap-álomba (ismét hamis ébredés), ott volt az árny, és ugyanúgy nekitámadtam. Végül teljesen felébredtem és konstatáltam, hogy a sötét torony álom volt az álomban.
Mivel akkoriban fortis is ilyesmit álmodott, abban maradtunk, hogy ezúttal megvalósult a közös álmodás.

Ilyen volt   :

2013.05.04. Kétszer

Volt pár össze-vissza érdekes álmom, de csak a következőre emlékszem.
Egy lány flegmán mesélte - mint aki nem becsüli meg az élményt, illetve látszott rajta, hogy örül neki, de ezt a flegmaságával palástolta - nekem (de van egy olyan érzésem, hogy én csak kívülállóként szemléltem az eseményeket, merthogy a lány is mintha én lettem volna) és egy fiúnak, hogy "álmomban orrba-szájba találkozni szoktam egy másik világból való férfival". Ráadásul túlzott is, mert ő maga is tudta, hogy valójában csak kétszer találkoztak eddig. Erre a fiú, akinek ezt mesélte, halkan megszólalt, hogy "csak kétszer jövünk el hozzátok". Ebben a pillanatban a lánynak leesett a tantusz, és megdöbbenten/szomorúan mondta - mint amikor valaki csak akkor jön rá, hogy mit birtokolt, amikor már elveszítette -, hogy "de hiszen a kettő már megvolt...".
Az el sem jutott a tudatáig - ám nekem, mint szemlélőnek igen -, hogy a jelenlevő fiú is egy ilyen idegen világból való volt, hiszen úgy fogalmazott, hogy "jövünk el hozzátok".  Amint erre, mint szemlélő, rádöbbentem, el kezdtem zuhanni/száguldani a fiú szorosan mögöttem száguldott, összeért a testünk is. Gyakorlatilag ő tolt maga előtt, vagyis vitt magával. Felébredtem.

Mintha kapcsolódna az álom ahhoz a gondolathoz, miszerint ha nem becsülünk meg valamit, még az is elvétetik tőlünk, amink van. Lehet, hogy jelzés értékű az álom ebből a szempontból: meg kell becsülni a tapasztalatokat, nem szabad lekicsinyelni, mert akkor nem lesz több. Lépésről lépésre halad az ember és ezek amik történnek valószínűleg nagy dolgok, meg kell becsülni őket, ha nem akarom, hogy teljesen abbamaradjanak.
Egy másik gondolat: don Juan tanításai szerint ahhoz, hogy a nőknek leessen a tantusz, kétszer kell hallaniuk ugyanazt.  

2013.05.06. Tejszerű köd (eltűnős)

Egy társasággal egy sziklás tengerparton voltunk, és be akartunk menni a vízbe, ahova a sziklákon keresztül vezetett az út. Igy a sziklák tetején ugrálva haladtunk előre. Ahogy ránéztem arra a valakire, aki előttem szökdellt, egy tejszerű kör alakú ködöt láttam a teste körül. A "látás" jutott eszembe, ezért a testére néztem, hogy látom-e a fényszálakat. Legnagyobb meglepetésemre a teste eltűnt, felszívódott a tejszerű köd belsejéből. Majd pár másodperc múlva megint látszani kezdett. Ekkor ránéztem egy másik emberre, majd egy harmadikra, és azoknál is ugyanezt tapasztaltam: kialakult körülöttük a köd, melynek a belsejéből a szemem láttára eltűnt a test, majd újra megjelent.



Ideteszek egy másik képet is, ami nagyon hasonlít az álmomban levőhöz, természetesen a Cleargreen hírlevelében találtam (Ukrajna a helyszín. Többször megfigyeltem, hogy az általam álmodott helyszínek utóbb megjelennek a Cleargreen hírlevelében):



Megjegyzés: Castaneda ezt írja Az álmodás művészetében:

"Felfedeztem, hogy világunk energiája HULLÁMSZERŰ. Ez az energia VILLÓDZIK. Nem csak az élőlények, hanem a világunkban minden a saját belső fényét sugározza. Don Juan elmagyarázta, hogy a MI világunk energiája VIBRÁLÓ színárnyalatok rétegeiből áll. A felső réteg FEHÉRES; a rögtön szomszédos HALVÁNYZÖLDES; és egy másik, bár kicsit távolabbi, BOROSTYÁN.
– A fehéres réteg az emberiség jelenlegi gyűjtőpont helyzetének a színárnyalata. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy modern színárnyalat. A varázslók úgy hiszik, hogy minden, amit az ember napjainkban tesz, ezzel a fehéres izzással színeződik be. Egy másik időben az emberiség gyűjtőpont helyzete az uralkodó színárnyalatot halványzöldessé tette; és egy másik, távolabbi időben pedig borostyánszínűvé. A varázslók energiájának a színe borostyán, ami azt jelenti, hogy energetikailag azokhoz az emberekhez tartoznak, akik a régmúltban léteztek.
A másik fajta energia, amit találtam, IDEGEN, DE JELEN VAN A VILÁGUNKBAN és ez a felderítők energiája, amelyik energiát Don Juan SISTERGŐNEK nevezte."

2013. Május eleje Úszásoktatás

Tudvalevő, hogy nem tudok jól úszni, csak ott merek, ahol leér a lábam. Valamelyik nap a múlt héten azt álmodtam, hogy egy tengerben, vagy óceánban, vagyis nagyon mély vízben önfeledten úszok, háttal is ráfeküdtem a vízre, és élveztem, hogy nem süllyedek el. Határozottan éreztem és biztonságérzetet adott átélni, hogy immár tudtam, hogy ha tele vagyok levegővel, nem süllyedek el. És teljesen felszabadultan viselkedtem, biztos voltam benne, hogy rájöttem a nyitjára, hogy mostmár soha nem fogok elsüllyedni a mély vízben.  

(Mondjuk, békatalp nem volt rajtam.   )


Ui: 2016. nyarán éreztem rá ennek az ízére a valóságban is.  :yess:

2013.05.10. Mi van egy másik bolygón?

Itteni egyházi vezetőnkkel páran beszélgettünk egy szobában. Azt tanította nekünk a vezetőnk, hogy amikor egy másik bolygón vagyunk, akkor ugyanolyanná válunk - mármint a (lelki)állapotainkat tekintve -, mint azok az élőlények, akik ott élnek, odavalósiak. Erre megkérdeztem megkönnyebbülve, hogy "azért vagyok mostanában ingerlékeny a kislányommal, mert az itteniek is ilyenek?" És a vezető azt válaszolta, hogy igen. Tulajdonképpen ekkor döbbentem rá, hogy egy másik bolygón vagyunk.
Más hangulatú álom volt, mint a többi.

Saját megjegyzés: mostanában tényleg ingerlékeny vagyok, és a fülem is sistereg. Holott sosem volt semmi ilyen bajom, tehát ez nálam a "nem normális" kategória. Lehet, hogy ezt dolgoztam fel az álomban.

2013.05.18. Ősemberek?

Egy múzeum félében járkáltam és ott egy ketrecbe be volt zárva egy férfi és egy nő, akikről azt mondta az idegenvezető, hogy ők ósemberek és az őskor óta élnek. Emberi testük volt, de a fejük olyan volt, mintha egy scifiből leptek volna ki, olyan kissé szôrnyszerű volt. Egyáltalán nem emberi fej volt, inkább állati. Csodálkozva néztek valamit, tátott szájjal. Igazából csak a férfit láttam. Utólag azt gondolom, hogy lehet, hogy nem a mi ősembereink, hanem egy letűnt civilizaciobol itt maradt ősök voltak.
Változott a helyszín ės volt egy olyan jelenet is - sajnos nem emlékszem tisztán -, amine során volt egy eltűnés és ott visszaemlékeztem a "Tejszerű ködbeli" álomban történt eltűnésekre, amikor köd alakult ki az emberek körül (mint az aura, de nem az volt), majd a testük eltűnt belőle és ujra felbukkant. Azonban a mostani álomban nem bukkant fel újra a test.

Ennek a finomított változatát kell elképzelni, és barna színben.

2013. 05.21. Húzóérzés az almafánál

Álmomban egy férfival sétáltam valahol. A kezemben volt egy kép, amelyen egy almafás szép kert volt, piroslottak az almák az egyik fán, abban gyönyörködtem. Egyszer csak 3D-sé vált a kép és el kezdett befelé húzni magába. Megijedtem és ellenálltam, így a húzó érzés elmúlt, és ezt követően megmutattam a képet a férfinak is, mondván, hogy ezt a képet az előbb 3D-ben láttam. Miközben mutattam neki, megint 3D-en láttam a képet. És talán a húzó érzés is elindult volna, vagy el is indult(?), de ugrott a kép, vagy felébredtem, vagy nem is tudom, nem emlékszem, mi történt, de az álom nem folytatódott.


Álomszimbolikában utánanézni az alma jelentésének.

2013.05.22. Anyukám és fortis

Álmomban egy városbeli dombos réten sétálgattam anyukámmal és a kislányommal. A kezemben volt az iPad, és ahogy sétáltunk, el kezdtem csetelni fortissal.  A csetelésből kiderült, hogy fortis is ott van a közelben. Egyszer csak azt írta nekem, hogy "Hadd nézzelek csak meg!" Anyukám ekkor pont letelepedett egy plédre a kislányommal, én is leültem. Kétségbeesve el kezdtem írni a cseten gyorsan kapkodva, hogy most nem alkalmas, mert a családdal vagyok. Bár tudom, hogy fortis megkapta az üzenetet, sajnos láttam, hogy a figyelmeztetés ellenére is közeledik, feltűnik az egyik domb mögül. Gyorsan, rendíthetetlenül, feltartóztathatatlanul, merev tekintettel közeledett felénk. Kíváncsi voltam, mit fog kitalálni, hogy ne derüljön fény arra, hogy ismerjük egymást. Valahogy tudtam, hogy biztos úgy fog elhaladni mellettünk, hogy úgy fog tenni, mintha nem ismerne minket, de közben ránk néz. Amint ezt végig gondoltam, így is történt. Elhaladt  mellettünk - szinte a plédünk szélén men el, olyan közel jött -, azonban a kislányom megismerte és felkiáltott (már nem emlékszem szoszerint, hogy mit, de valami olyasmit, amiből kiderült, hogy ismerjük egymást).
Vége lett az álomnak.

Értelmezés 2018.02

Egy ideje "fortis" lehet a fórum/net függőségem szimbóluma is, ami leginkább a családi életemet (álomban:kislányom, anyukám) zúzta szét, gátlástalanul.

2013.06.03. Kivégzés

Álmomban egy arab országban jártam, ahol a nők csadorban jártak. Akiről kiderült, hogy titokban keresztény nézeteket vallott, azt kivégezték. Én is szemtanúja voltam egy ilyen kivégzésnek, közelről láttam, méghozzá fenn álltam az emelvényen, ahol a kivégzés folyt. Úgy történt, hogy egy sorban állt több ember is, és a nő, akit kivégeztek, az állt középen. Én pedig egy kicsit mögötte. Mikrofonba bemondta egy hang, hogy akiről kiderül, hogy "rossz útra térítette", azt is ki fogják végezni. Erre el kezdtem ott a hátsó sorban behúzni fülem, farkam, még a fejem is lehajtottam, nehogy kiderüljön, hogy én voltam az. Aztán megtörtént maga a kivégzés úgy, hogy a nőnek a fejére tettek egy kör alakú fémes karikaszerűséget, amiben feltehetőleg áram volt. Amikor a fejére helyezték, ránéztem a nőre hátulról, mert átéreztem, hogy biztosan körbe fog nézni azzal a gondolattal, hogy utoljára látja ezt a földi világot, és így is tett. Annyira átéreztem ezt, hogy szinte helyette kezdtem pánikba esni. Aztán gyorsan arra gondoltam, hogy a túlvilágon is van élet, talán még jobb is, mint itt. Ekkor a nő, a kivégzés szertartásának részeként, az utolso pillanatban még előre nyújtotta a jobb kezét, amelyben egy fadorongot, vagy mit tartott.
Jelentősége volt annak, hogy vagy az áldozatnak, vagy nekem hosszú, nagyon fényes fekete hajunk volt, és amikor bemondták a mikrofonba, hogy ha kiderül, ki térítette meg, azt is kivégzik, akkor ez a hosszú fekete haj valamiféle beazonosításra szolgált volna, így azt hiszem, eltakartam a hajam. De magam előtt láttam egy másik hosszú, fényes fekete hajzuhatagot is, ami egy lehajtott fejhez tartozott, homályos, hogy kié volt.


Értelmezés 2018.02.

Jelentőségteljes álom lehet, de sajnos nem jövök rá a jelentésére. Amik jelentőségteljesek benne:          

- kereszténység
- kör alakú fémes karika a nyak körül: a kör alak a mandalára, azaz a lélek teljességére hajaz (lélek teljessége alatt értsd: harmóniában van a tudat és a tudatalatti, azaz a tudatalatti tartalmak integrálvan vannak a tudatba).
- fadorong: a fa a kollektív tudattalan legmélyebb rétegeivel való összeköttetést szimbolizálja. Ha ez a "szertartás része" volt, akkor a kivégzés, mint büntetés nem a tudattalan kutatásáért járhatott. Benne is van az álomban, hogy a kereszténységért. Itt tehát a tudattalan kutatásával is együttjáró út és a kereszténység összeütközéséről van megint szó. Itt a tudattalan kutatásával járó út győz, és a kereszténység meghal. Talán ekkoriban már nem jártam az egyházba.
- hosszú, nagyon fényes fekete haj.

2013.06.21. Apukám

Egy társasággal voltunk egy idegen városban több napon keresztül egy utazáson, egy szállodában laktunk. Este a hall bárjában ültem és láttam, hogy egy fiatal nővel, aki koktélt iszogatott a bárpultnál (és nem közénk tartozott, hanem az utcáról jött be), ki akart kezdeni egy idősebb, bajszos, sötét hajú férfi. A nőnek, bár szemmel láthatólag azért jött be koktélt inni a szállodába, mert ismerkedni akart, nem tetszett a férfi, látványosan pofákat vágott a pasira. A következő jelenetben a kislányom ült a szállodai szobában egy ágyon (én szemlélő voltam), és az előbbi nő egy szekrény mellett állva telefonált. Épp a férfi hívta, és a nő a kislányomat indokként felhasználva magyarázkodott neki, kifogásokat keresett, hogy miért nem tud vele találkozni. Sorolta, hogy pl. balettre kell vinnie a kislányomat. Megállapítottam magamban, hogy milyen ízléstelenül szemtelen ez a nő, még másnak a kislányát is képes felhasználni a hazugságaihoz, csak azért, hogy lerázzon egy pasast, ahelyett, hogy megmondaná neki az igazat, hogy hagyja békén.
A következő jelenetben a szállodából felhívtam telefonon apukámat. Köszöntem neki, majd nagy hallagatás volt a vonal másik végén. Vártam. Egy idő múlva rájöttem, hogy apukám meg van sértődve, amiért olyan ritkán szoktam vele beszélni, ezért sértődöttségében direkt nem szól bele a telefonba. Mivel ezt nem tudtam, hogy reagáljam le, beleszóltam a telefonba, hogy "apuka, jól vagy?" Persze, erre sem jött válasz. Ekkor letettem, mert ez már túl megalázó volt számomra (az egész álomból ez a jelenet ért a legtöbbet, mert hűen tükrözte a kapcsolat felvételi szándékomat az apukámmal, ami a köztünk levő feszültség miatt kudarcba fulladt).
A következő jelenetben már el kellett hagynunk a szállodát, mindenki pakolt. Én meg csak húztam-halasztottam a pakolást. Még a utolsó percben sem kezdtem hozzá, pedig már minden pillanatban értünk jöhetett a busz. Lassan eluralkodott rajtam álmomban az az ismerős érzés, amikor valamivel (pl. vizsgákkal) a többiek már rég készen vannak, én meg még el sem kezdtem, le vagyok maradva a többiekhez képest. Nem szeretem ezt az érzést. Nem tudom, miért jön néha elő álmomban.

Értelmezés 2018.02.

Az az álomvégi érzés, amikor úgy érzem, hogy lemaradok valamiről, talán az apukámmal való kapcsolatomról akart valamit megtanítani ebben az álomban.

2013.07.20. Fortisszal a fűben
(álom az álomban, eltűnős)

Egy múzeum kerítésén kívül feküdtem "lesben" a fűben fortissal, a fejünkre húzva egy takarót, hogy ne vegyenek észre minket. Talán éjszaka lehetett. Az volt a feladat, hogy aki elalszik, ébredés után mesélje el, hogy mit álmodott. Én el is aludtam (ott az álomban). És amit álmodtam (az álomban), azt már az álombeli álmodás során el kezdtem mesélni fortisnak, azaz nem vártam meg, hogy felébredjek, beleébredjek az alap álomba. A következő volt az álombeli álmom: ugyanott feküdtünk a fűben a takaró alatt, esett az eső, és a kerítésen belül, azaz a múzeum térfelén (mi kívül voltunk) egyiptomi fáraók jelentek meg esernyő el a fejük felett, de úgy, hogy láthatatlanok voltak. Én mégis tudtam, hogy ott vannak az esernyők alatt. Majd picit később fortis fizikai alakja rajzolódott ki az egyik esernyő alatt az egyik fáraó helyén. Ahogy ezt elmeséltem ott a földön fekve (az álombeli álom során) a takaró alatt fortisnak, felėbredtem az álombeli álomból az alap álomba. Ugyanott találtam magam az alap álomban is, ahol elaludtam, és azt is tudtam, hogy ez nem hamis ébredés, hanem az alap álomban vagyok. Kidugtam a fejem a takaró alól, hogy szétnézzek, hogy jár-e arra valaki, és mivel már kivirradt, mintha járkáltak volna ott az emberek, ezért gyorsan visszabújtam, nehogy észrevegyenek.
Máskor is volt már olyan álmom, hogy láthatatlanná váltak az emberek, ez visszatérő motívum.




Korábban volt egy ilyen múzeumos, fortiszos álom is:


2013.03.25. Kígyó a múzeumban

Egy múzeumban voltam többekkel. Halovány emlékeim szerint fortis, te is ott voltál. Elég kanyargós, viszonylag szűk lépcsősorok vezettek itt-ott egyik helyiségből a másikba. Alapvetően sötét volt, de legalábbis erősen félhomály, mintha egy esti színházi előadáson lett volna az ember. Szóval sétáltunk egyik helyiségből a másikba és egyszer egy egyiptomi szarkofághoz értünk. Egy hang - amolyan idegenvezetőként funkcionált - azt mondta nekünk, hogy menjünk közel a szarkofághoz, és látni fogjuk, hogy az egy kígyó, majd ne menjünk tovább kifelé, hanem forduljunk vissza befelé, a múzeum belseje felé, ahonnan jöttünk, merthogy úgysem fogunk tudni kimenni, miután közel mentünk ahhoz a szarkofághoz, mivel észre fogjuk venni, hogy történni fog velünk valami. Történt is. Amint közel mentünk a szarkofághoz és jól megnéztük (tényleg mintha egy kígyó lett volna közelről), el kezdtük érezni, hogy mintha a bensőnkbe költözött volna a kígyó, és el kezdtünk hullámzó mozgást végezni. Mintha a kígyó mozgott volna bennünk, màr amennyire tudott, hiszen korlátozva volt a mozgásában a testünk által. Ez végülis egy furcsa mozgást eredményezett a részünkről. Az instrukcionak megfelelően el kezdtünk visszafelé menni, be a múzeumba és nem ki, még mondtuk is, hogy ilyen állapotban nem lehet kimenni az emberek közé az utcára. Nem voltunk megijedve, inkább érdekesnek találtuk a szituációt.

Szarkofág, fáraók jelentésének utánanézni az álom szimbolikában.

2013. 07.22. Árny

Éjjel félálomban többször is érzékeltem, hogy a mellettem levő ágyra lefekszik egy láthatatlan lény, és ott aludt, néha felült, vagy mocorgott. Bár láthatatlan volt, én mégis láttam, mint a fentebbi álmomban. Leginkabb "árny"-nak nevezném.

2013.08.01. Megnéztem a kezem (tudatos)

Tegnap eszembe jutott a kéz gyakorlat, hogy tulajdonképpen megpróbálhatnám álmomban megkeresni a kezemet. Habár már volt több tudatos álmom is, de egyiket sem ezzel a (castanedai) módszerrel értem el. Nekifogtam és kb. 2x5 percig bámultam a kezemet és mondogattam magamban, hogy "ma éjjel megnézem álmomban a kezemet és észreveszem, hogy álmodom." Majd este lefekvés előtt elolvastam a Sanchez könyvben leírt összes lépést a jobb és a baloldali tudatosság egyesítéséről, amelynek első lépése a tudatos álomba kerülés, és azt követően  - immár a tudatos álomban - a kéz megtalálása. Meg is lett az eredménye.
Az álom során, mely nem tudatosnak indult, a férjemmel, a kislánnyunkkal és egy kisfiúval tartózkodtunk egy lakásban. A kislányunk átment egy másik szobába. A férjem a kanapén ülve játszott a kisfiúval, bolondozott vele stb. úgy, mintha a saját gyereke lenne. Hitte is, hogy a kisfiú a saját gyereke. Figyelmeztettem, illetve feltettem neki a kérdést, hogy "tulajdonképpen kivel játszol te egyáltalán, amikor nekünk kislányunk van, és ő is a másik szobában van?" A férjem arcára kiült a döbbenet. Innentől villámgyorsan zajlottak az események: odaugrottam a kisfiúhoz, aki addig háttal volt nekem, de most megfordult és rám nézett, ahogy a kérdést feltettem a férjemnek. Ahogy rám nézett - helyes pofija volt -, mégegyszer végig gondoltam, hogy ki lehet ez a fiú, ha nekem kislányom van? Hirtelen feltettem magamnak a kérdést, hogy "ébren vagyok, vagy álmodom?" És szinte villámgyorsan válaszoltam is rá, hogy álmodom és ezáltal tudatossá váltam. Beszélgetni akartam a fiúval, de ezt a szándékot legyőzte az a gondolat, hogy nézzem meg a kezeimet. Magam elé emeltem a kezeimet, éreztem, hogy elég nehezen mozognak, de eszembe jutott az olvasmányok alapján, hogy ez így lesz, és arra gondoltam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez ne sikerüljön, és legyőztem a nehézségi erőt viszonylag könnyen, még büszkeséget is éreztem, hogy nekem ez milyen könnyen ment. A kezem látványa...hát az nem tetszett: kicsit különbözött az itteni kezemtől (mármint a tenyerem), viszont annyira sápadt volt, hogy "hullaszerűnek" tetszett. Amint rápillantottam a kezemre, fel is ébredtem.
Amikor újra elaludtam, egy játszóházban voltam a kislányommal, és amíg ő játszott, folyton azon voltam, hogy az előző tudatos álmomat beírjam az iPad-ba (tehát visszaemlékeztem rá), de valami mindig megakadályozott: eleinte a gyerekekre vigyázó nő akart tőlem mindig valamit, utána pedig az iPad romlott el.

2013.08.02. Erőmegnyilvánulások és az univerzum mindent összetartó ereje (tanítós)(hú, de fellengzős lett a cím   )

Olyan éjszakám volt, hogy frászt kaptam tőle. Előrebocsátom, hogy a kéznézésből nem lett semmi, még csak nem is voltam tudatos. Egy szellemi "nagykutya" egész éjjel azzal szórakoztatott, hogy az erőnek a megnyilvánulásait mutogatta.  Alig feküdtem le és hunytam be a szemem, már el kezdett hullámzani az ágyam, majd szinte még el sem aludtam, mellettem termett egy férfi, akinek csak egy pillanatra láttam az arcát, utána már nem (barna hullámos hajú, szakállas, hosszúkás arcú, nagyon szigorú tekintetű, 60-70 év közötti, klasszikus szépségű férfi, mint Hermész Triszmegisztosz). Hullámoztatta egyfolytában az ágyamat és nagyon sok olyan dolgot művelt, amit nem tudnék szavakkal kifejezni mert olyan hihetetlen, a fizikai törvényeknek ellentmondó volt, és nem is emlékszem mindenre. A férfi ragyogó, színes fénycsóvákat szórt szerte-széjjel. Korábban volt már egy olyan álmom, a "Csilivili Lili", abban is ugyanilyen színek és ragyogás volt. Arra is nagyon jól emlékszem, hogy széktáncoltatás is volt: az egyik szék el kezdett pattogni, mint a labda, majd ide-oda csúszkált a padlón. Megrémülve néztem, de annyira azért kíváncsi voltam, hogy odaugrottam a székhez és beleültem. Továbbra is ugrált a szék, meg se kottyant neki, hogy benne ültem, és ekkor egy lenyűgöző érzés fogott el: átéreztem annak az erőnek a nagyságát, súlyosságát, még a szilardságát is, vagy inkább a rendíthetetlenségét, ami mozgatta.  Valósággal körülölelt engem az az erő, biztonságban éreztem magam, mint még soha, mint amikor az ember azt érzi, hogy "jó kezekben van." Ha másért nem, ezért megérte.
Vagy csak arra ment volna ki a játék ezzel a sok hókuszpókusszal, hogy ébredjek már álmomban a tudatomra végre? Lehet, hogy akkor szörnyet is haltam volna ijedtemben. Amiket láttam, nem lehetett volna ép ésszel kibírni. Az univerzumra is emlékszem és mindenféle fényekre, ahogy cikáztak.
Azért a "kezet" és az álomképek megtartásának gyakorlatát nem adom fel.



Arról, hogy ültem abban a székben és átéreztem az univerzum mindent összetartó erejét, az jut eszembe, amikor Taisha írja a könyvében, hogy a gondnok őt is egy székbe ültette és megforgatta, így mutatta meg neki a végtelent (persze, pökhendiség lenne párhuzamot vonni közte és köztem.)
Idehoztam Taisha könyvéből azt a székes jelenetet:
"– Ne bámulj – figyelmeztetett a gondnok, miközben segített beleülni az egyik székbe.
Rájöttem, hogy valami műanyagféléből készülhetett. Köralakú ülése párnázott volt, nemigen értettem, hogy lehet olyan kemény, mint egy fa, de mégis rugózott, ahogy felültem rá. Ugyanakkor körbe is forgott, ha oldalra mozdultam. Az ovális támla, ami szinte körülfogta a hátamat, ugyanilyen kemény párnázatú volt. Az összes szék élénk égszínkékre volt festve.
A gondnok a mellettem lévő székbe ült. Megfordult a székével a szoba közepe felé és szokatlanul feszült hangon mondta, hogy én is forduljak meg. Amikor megfordultam, felhördültem. A szoba, ahova az előbb beléptem, eltűnt. Helyette egy óriási, lapos területre bámultam, ami barackszínű fénnyel világított. Most a szoba a szemem előtt kinyílt és kiterjedt a végtelen térbe. A látóteremben a horizont koromfekete volt. Újból zihálni kezdtem, ürességet érezve a gyomrom mélyén. Éreztem, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól, és behúz a tér. Többé nem éreztem magam alatt a forgó széket, bár továbbra is azon ültem.
Hallottam, hogy Emilito azt mondja: – Forduljunk vissza –, de nem volt erőm, hogy visszafordítsam a széket. Ő segíthetett, mert hirtelen ismét a szoba sarkát láttam.
– Hihetetlen, ugye – mondta mosolyogva. Egy szót se tudtam kinyögni, sem kérdést feltenni, mert tudtam, hogy nincs válasz. Egy-két perc múlva ismét megforgatta a székemet és bepillanthattam a végtelenbe. Ez a végtelen tér annyira elrémített, hogy becsuktam a szemem. Ismét éreztem, ahogy megfordítja a székemet."

Ilyen cikázásokat láttam a tapasztalat közben, az alábbi kép persze honnan lenne máshonnan, mint a Cleargreen mai (aug. 15.) hirleveléből. Ők "a tudatosság villanásainak" nevezik azokat a szikrákat az univerzumban.




1. Hozok egy részt Castaneda: Az álmodás művészete-ből, amit most olvasok újra. Talán a fentebbi tapasztalatom az érzékeléshez nélkülözhetetlen energetikai (egyöntetűségen túl az) összetartó erőt akarta bemutatni. Egy, a miénktől eltérő speciális világ érzékeléséhez szükséges összetartó erőhöz a gyűjtőpont helyzete, illetve rögzítése a kulcs.
"Don Juan magyarázatainak egy másik témája az érzékeléshez nélkülözhetetlen energetikai egyöntetűség és összetartóerő volt. Határozott véleménye volt, hogy az emberiség csak azért érzékeli az általunk ismert világot úgy, ahogy azt teszi, mert osztozunk az energetikai egyöntetűségben és az összetartóerőben. Azt mondta, neveltetésünk során automatikusan érjük el ezt a két energetikai feltételt, és aztán annyira magától értetődőnek tekintjük, hogy addig nem realizáljuk létfontosságú jelentőségüket, amíg nem kerülünk szembe azzal a problémával, hogy lehetőség nyílik más világok érzékelésére, olyanokéra amiket nem ismerünk. Azokban a pillanatokban nyilvánvalóvá válik, hogy szükségünk van egy új, megfelelő energetikai egyöntetűségre és összetartóerőre, hogy összefüggően és teljesen tudjunk érzékelni.
Megkérdeztem, mi az egyöntetűség és az összetartóerő. Elmagyarázta, hogy az ember energetikai alakjának abban az értelemben van egyöntetűsége, hogy minden emberi lény a Földön tojás, vagy gömb alakú. Az a tény pedig, hogy az ember energiája tojásként, vagy gömbként tartja össze magát, bizonyítja, hogy van összetartóereje. Azt mondta, az új egyöntetûségre és összetartóerõre jó példa a régi varázslók energetikai alakja, amikor az vonallá vált: mindannyian egyöntetûen vonallá váltak, és összetartóerejük segítségével azok is maradtak. Az egyöntetûségük és összetartóerejük a vonal állapotban lehetõvé tette azoknak a régi varázslóknak, hogy egy homogén, új világot érzékeljenek.
–  Hogyan szerezhető meg az egyöntetűség és az összetartóerő? – kérdeztem.
– A kulcs a gyűjtőpont helyzete, vagyis inkább a gyűjtőpont rögzítése – mondta."

2. Ahogy ültem abban a székben olyan biztonságot érezve, mint még soha, éreztem, hogy a tapasztalatnak a gyűjtőpont rögzítéséhez van köze.

2013. Aug. 14. Meztelenül

Álmomban két kislányom volt. Valahova meghívtak minket, hármunkat Budára, és elindultunk gyalogosan. Mentünk, mendegéltünk elég szomorúan, de nagy meghittségben a kövesúton, azonban mindhárman anyaszült meztelenek voltunk. A két kislány egymás kezét fogta, én pedig mellettük mentem.  Az Erzsébet híd budai hídfőjénél, a hegy lábánál jártunk már, amikor engem zavarni kezdett, hogy pucérak vagyunk, gondoltam, nincs ez így rendjén, ezért bementünk az egyik hegyoldali háznak az udvarába, ahol épp egy alacsony, kövérkés nő ruhákat teregetett egy madzagra. De jó, gondoltam, kérek tőle pár ruhát. Szóltam a gyerekeimnek, hogy álljanak ott meg, várjanak meg engem, amig odamegyek a nőhöz ruhákat kérni. Ők engedelmesen megálltak, én pedig elindultam a nő felé, de még egyszer hátranéztem a gyerekeimre, és láttam, hogy a fáradtságtól lefekudtek a földre, de összeölelkezve, egymásba burkolózva, nagyon meghitt jelenet volt, mert olyan angyalkásnak tűntek, körüllengte őket valami természetfeletti, de szomorkás hangulat. Inkább úgy mondanám, hogy annyira légiesek és tiszták, angyalszerűek voltak, mint akik nem ebből a gonosz világból valók. Én magam is ilyennek tűntem mellettük, szóval így alkottunk egy idilli hármast.
Elindultam a nő felé ruhákat kérni, de épp kifelé jött az épületből egy kövér alacsony, köpcös, fekete kalapos öregúr pipaval, öltönyben, mellényben, és közém és a nő közé ékelődött. Nem akart tőlem semmit, egyszerűen csak olyan rosszul időzített, hogy ki kellett kerülnöm, hogy odamehessek a nőhöz. Amint kikerültem, végre el kezdhettem mondani a nőnek a mondanivalómat. Nagyon finom hanglejtéssel beszéltem, mint aki nincs szokva ahhoz a durva beszédhez, ami itt a földön jellemző az emberekre. El kezdtem neki mondani, "nézze, meghívtak minket Budára, de meztelenek vagyunk a gyerekekkel..." - eddig jutottam, amikor egy magas, szikár, ősz hajú, szintén öltönyös-mellényes pasas durván, mintha én ott sem lennék, a szavamba vágott és el kezdett beszélni a nőhöz, mondta a saját dolgát.

Értelmezés 2018.03.

Akinek nincs takargatnivalója, annak nem probléma a meztelenség. Ld. Ádám és Éva a édenkertben. Csak miután bűnben estek, lett kellemetlen nekik meztelenül mutatkozni Isten előtt. A két világ közötti kontraszt egyértelműen érződik az álomban.