2012. Álmok és értelmezésük

2012.10.04. Liftben a kislányommal

Álmomban a kislányommal egy liftben voltunk. Ki akartunk szállni a harmadikon, de mindig felment a kilencedikre, hiába nyomogattam a harmadikat. És ráadásul a kilencediken se nyílt ki az ajtó, tehát nem tudtunk ott sem kiszállni, hiaba ment mindig oda a lift. Akkor azt csináltam, hogy benyomtam egy másik, a harmadik emelet fölötti szintet, hogy hátha ott megáll és lemegyünk gyalog a lépcsőn pár emeletet. Igy is lett. Kiszálltunk, és amikor odamentunk a lepcsőhöz, észrevettem, hogy iszonyatosan nagy a lepcsőfokok között a távolság, jó magasak voltak, 2-3 méteresek, és ráadásul aminek vízszintesnek kellett volna lenni érkezéskor, az is lefelé lejtett. Megrettentem, tudtam, hogy a kislányom itt nem tud leugrani. Alább láttam pár embert lefelé szaladni, kiabáltam, hogy "segítség". De ügyet sem vetettek ránk. Majdnem visszamentünk a lifthez, de mégis igy döntöttem, hogy inkább leugrunk. Megszorítottam a kislányom kezét (persze, előtte is végig fogtam), aztán a továbbiakra nem emlékszem, hogy mi történt...
Korábban volt már egy olyan álmom - egy konyhában játszódott -, ahol lefelé lejtett a kőpadló.

2012.10.04. Arcom - szimultán

Álmomban többször is megérintettem az arcomat. Nagyon érdekes tapintása volt: üde, friss, hűvösen nedves, és olyan sima, mint a márvány. Egyszóval gyönyörű volt. És egyszer csak úgy éreztem, hogy egyidejűleg több dimenzióban, több arcomat is megérintem. "Szimultán" - ezt a szót fogalmaztam meg akkor éjszaka.

2012.10.10. (reggel 5.52 h). Találkozás fortisszal 3. Flyer (?) (tudatos)

Az ágyamban feküdtem hason, ugyanúgy, ahogy elaludtam. Álmomban éreztem, hogy hátulról közelít valaki felém, beborított a sötét árnyéka. Először arra gondoltam, hogy esetleg a másik ágyon alvó kislányom jön át éppen az én ágyamra, de az az árnyék olyan nagynak tűnt, hogy nem lehetett a kislányomé. Ekkor kapcsoltam, hogy mivel a kislányomon és rajtam kívül senki nincs a szobában fizikai síkon, gyorsan feltettem magamnak a kérdést, hogy "ébren vagyok, vagy álmodom?". Ebben a pillanatban tudatossá váltam. De még fel sem ocsúdtam, az a valaki hátulról rám feküdt és erősen magához szorítva tartott, mozdulni sem tudtam (hason feküdtem, ő meg rajtam.) Úgy tartott átölelve szorosan, hogy a karjaimat is a testemhez szorítva lefogta. Felemeltem a nyakam, hátha a fejemet hátraszegve az ágy mellett levő ablaküvegben, mint egy tükörben, meglátom, ki az. De nem láttam tisztán. Ekkor meg jobban hátrafeszítettem a fejem, és akkor megláttam a felém tornyosuló illető félig nyitott szájában a hófehér fogait alul nezetből és a kibomló hullámos fehér haját. Akkor a fehér hajból rájöttem, hogy ez fortis.  Érdekes módon ezt nem gondolat átvitellel "mondtam", hanem kifejezetten a számmal (nyilván nem a fizikaival), de nem jött ki hang a torkomon. De még mindig nagyon szorított, én pedig már szerettem volna szemből látni. Szabályosan ellöktem magamtól minden erőmet összeszedve, ekkor viszont olyan súlytalanul repült el tőlem, mint egy labda. És ott lebegett a hálószobában velem szemben az ajtónál, kb. 3 méter volt köztünk. Nézett rám, semmilyen kifejezés nem tükröződött az arcán. Ugyanúgy nézett ki, mint az előző álmomban (Találkozás fortissal 2): fehér hullámos haj, fehér köpeny, talán még a fekete szemüveg is rajta volt. Valami miatt megint el kezdtem félni - azt hiszem attól, hogy "most mi lesz?", tehát magától a szituációtól - és felébredtem. Ébredés közben mindenféle képeket láttam. Még talán fel sem ébredtem teljesen, amikor az volt az erőteljes benyomásom, hogy "ez TKÉ volt."

Gondolok arra is, hogy esetleg valaki más felvette fortis alakját.
Carlos Castaneda írja egy flyerről (Sárárnyékok"): "Megborzongtam a fejem búbjától a talpamig. Biztosan tudtam, hogy ha nem tartom meg a belsõ csendet, a sárárnyék betakar, mint egy pokróc, és én megfulladok."
Tipikusan ezt éltem át én is a fenti álomban.


2013. 11. 22. Flyer 2. (?)

Álmomban nem a fizikia testembem voltam, hanem valamilyen másikban. Feküdtem az ágyban, és mellettem feküdt valaki, aki mintha hosszúkás tejszerű levegőből lett volna, de mégis ott volt. És folyton magához akart szorítani, a hátam alá téve a kezét. Én pedig teljes erőből toltam el magamtól. De azért ő nem adta fel. Kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Nagyon rossz volt. Felébredtem.

2012. 10. 17. (reggel) "Hártyaszerű képződmények, avagy a világűr és az agysejtek

A munkahelyi dolgozókkal voltunk buszokkal valahol, és amikor visszaérkeztünk a munkahely elé, olyan nagy volt a torlódás, hogy szóltak, hogy még nem lehet kiszállni, várni kell. Csakhogy mint a heringek, úgy voltunk bezsúfolva a buszba, elég kellemetlen volt ott szorongani, embertelen volt. Rajtam kezdett eluralkodni a klausztrofóbia. Nem messze állt tőlem egy kolléganő, aki (az itteni valóságban is) babát várt, és holt sápadtan ácsorgott, láttam, hogy mindjárt elájul, ha nem szállhat le. El kezdtem neki utat törni, hangosan rászóltam mindenkire, hogy álljanak félre, segítek leszállni annak a kolléganőnek. Annyiból örültem is, hogy így alakult, mert a klausztrofobiám súlyosbodott és így legalább én is leszállhattam.
Ahogy leszálltunk, bekísértem a kolléganőt az épületbe, méghozzá egy orvosi szobába, ahol el kezdték megvizsgálni, felfektették egy ágyra. Amíg vizsgálták, körbenéztem a helyiségben, és futurisztikus képződményeket láttam: nagy gömb alakú, színes, hártyaszerű, pókhálószerű képződmények szőtték át a helyiséget, olyan volt a felszínük, mintha kinagyított sejtek lettek volna. Áthaladt a helyiségen egy idősebb, fehér köpenyes férfi, aki rám nézett. Azt mondtam neki, hogy "jé, én már láttam ilyen képződményeket az álmaim során az űrben." Erre elégedetten mosolygott, és azt mondta, hogy "látom, otthon vagy a tudatos álmodás terén."
Ugyanaz az elégedett mosoly volt az arcán, mint fortisnak, amikor az egyik tudatos álomban a főnököm képében jelent meg és én rájöttem, hogy álmodom.

2012. 10. 23. Kígyó

Kaptam egy ügyet és felháborodva mondtam a főnökasszonyomnak, hogy mit képzel a szakterület (pénzügy), aki ideküldött egy ficni fecnit, hogy mondjam meg, hogy az azon szereplő 4 milliárd összegű átutalás honnan jött, és miért utalták nekünk, azaz mit fizettek ki vele. Azt mondtam, hogy nem vállalok ekkora felelősséget, hogy én mondjam ki, hogy ki küldte azt az összeget. A főnökasszonyom azt mondta, hogy pedig abban az elhíresült ingatlan ügyben pont ennyit utalt át egy cég (mondta a nevét is, de elfelejtettem) és mit csinálok majd, ha pont erre az ügyre fognak rákérdezni? Titokban kissé zavarba jöttem, mert nem ismertem azt az ügyet (valahogy átjött, hogy nem érdekel a munkám, más dolgok érdekelnek), de úgy tettem, mintha ismerném, és mondtam neki valamit, hogy kivágjam magam. Ebben a pillanatban valahogy rám mászott egy iszonyatosan hosszú világosbarnás-vöröses kígyó, és tudtam, hogy ez a kígyó is 4 milliárdot ér, mondtam is, hogy hátha a kígyóért utalta át valaki a pénzt. A főnökasszonyomnak tetszett a kígyó, aki azonnal átmászott rá, ő meg élvezte. Én undorodva figyeltem a kígyót, és közben megint ránéztem a fecnire, amit a pénzügy küldött. Észrevettem, hogy "de hiszen ezen nem is 4 milliárd van, hanem 4.12 milliárd, úgyhogy ez nem lehet a kígyó ára". A kígyó megint átmászott rám, én meg kiabáltam, hogy szedjék le rólam! Senki nem akarta leszedni rólam, mėg mintha csodálkoztak is volna, hogy minek csapok ekkora patáliát, de a főnök asszonyom végül jóságos arccal megkönyörült rajtam, és leszedte rólam.

Értelmezés 2018.02.

Marie-louise van Franz: Női mesealakok

"A kígyó a legvégső ellentéteket szimbolizálja: a szellemet és a földet, életet és halált, jót és rosszat. Szemléletes képe a kollektív tudattalan legmélyebb rétegének, annak a szférának, amelyben a pszichénk a szimpatikus idegrendszer fiziológiai funkcióival érintkezik. Hidegvérű lévén mélyen "embertelen", mind jó, mind pedig rossz értelemben tiszta természet."

2012. 10. 26. Mesebeli hegyoldal

Csak nagyon rövid volt ez az álom. Nagyon szép környéken voltam én és az anyukám. Néztük a tájat, tulajdonképpen én vittem őt oda, és mutattam neki a gyönyörű hegyoldalt, ahol nagyon szép és színes, amolyan "mézeskalács" házikók voltak. Nagyon szép volt! Olyan jó lenne olyan helyen élni.  Tényleg olyan volt, mint egy mesebeli táj.
A következő jelenetben egy osztály teremben ültem, de amikor kinéztem az ablakon, ugyanazt a szép tájat láttam. Kiábrándító volt, hogy a tanárnő azt tanította, hogy hogyan lehet a felelősséget rákenni a "kiszolgáló személyzetre", azt mondta, hogy mindenkinek szüksége lehet egyszer erre a tudásra. Nem illett ahhoz a szép helyhez ez a tananyag.

Értelmezés 2018.02.:

A valóságos életem, amit élek, és az ideális, vágyott élet közti ellentétet mutatja be az álom. Sajnos nem esik egybe a kettő.

2012. 10. 29. Munka

Egy hosszú asztalhoz ült le egy munkahelyi társaság vacsorázni. Az egyik nő épp egy tárgyaló teremből jött ki. Közben egy zenekar - fiúk, lányok, vegyesen -, akik nem a munkahelyi társasághoz tartoztak, a földön ülve el kezdett műsort szolgáltatni. Nem diszkó zene volt, hanem amolyan komolyabb, értékesebb zene féleség, amolyan misztikusabb fajta, pl. furulyák, és kisebb dobok is voltak a kezükben. És énekeltek. Eleinte rájuk figyelt a munkahelyi társaság, de aztán el kezdtek egy munkahleyi szervezési problémáról beszélni, hogy milyen rosszul szervezi a kamara a munkájukat, mert nem működik a számítógépes rendszer és sokszor könyörögni kell, hogy megkapják a munkát, majd belebonylódtak az ezzel kapcsolatos személyes sérelmeikbe. Már túlharsogták a zenészeket is, akik eleinte még zenéltek, aztán egymásra néztek, és úgy döntöttek, hogy inkább abbahagyják, amíg a munkahelyiek túlharsogják őket. Szóval, illedelmesen elhallgattak.
A munkahelyiek közben folyamatosan mondták - immár - a saját sérelmeiket, és egy magas szőke hajú nő vetett véget ennek azzal, hogy visszaterelte a beszélgetést az eredeti problémára és azt mondta, hogy nem a saját sérelmek a lényegesek, hanem az, hogy a rendszer nem működik.

Értelmezés 2018.02.:

Itt már látszik, hogy a munka, azaz a harsány nappali tudat mennyire el kezdte háttérbe szorítani a spirituális érdeklődésemet, vagyis a lelki fejlődést. Ez utóbbit a misztikus zenét játszó zenekar testesítette meg, amely - a munkahelyi túlharsogás - hatására fokozatosan elhallgat. Még a jelenet végi szőke nő sem ebben látta a problémát, hanem megmaradt a munkahelyi keretek között.

2012.11.08.

1. Étkezde

Egy volt kolléganőnek a férje, aki jól menő ügyvéd volt (az itteni valóságban), mellékállásban nyitott egy étkezdét és ott osztotta a kaját. Érdekes, a fizimiskája az álomban olyan volt, mintha az ex kolléganőm lett volna, mégis tudtam, hogy a férjről van szó. Én is odementem enni. Tudta, hogy ki vagyok, megis mufurc volt velem is (mindenkivel). Derogált neki kaját osztani, pedig ő akarta így, amúgy is tele volt pénzzel, nem lett volna erre szüksége. Az étteremben a vendégek által ott hagyott kaját már nem takarította el a vendégek után, mert azt végképp alacsonyrendűnek találta.
Ahogy beálltam a sorba, hogy kaját kérjek tőle, fel voltam rá készülve, hogy udvariatlan lesz, és hogy majd jól beszólok neki, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy valahogy kivivom a rokonszenvét, hogy ne legyen már olyan mufurc, legalább velem. Ahogy sorra kerültem és ő szinte mérgesen, ölbe tett kézzel rám nézett, el kezdtem dicsérni az éttermét, hogy "nahát, ha mások is tudnák, milyen finom ételek vannak itt, biztosan mindenki idejárna ebédelni!" Erre elvigyorogta magát. Vegignezegettem a különböző kajákat, mert hát ugye választani kellett (valójában nem voltam odáig értük), és kiválasztottam a mákos tésztát, pedig nem is akartam édességet enni. Az olyan kalsszikus finomság, gondoltam, neki is örömet szerzek, ha azt választom, mert így még jobban megdicsérhettem azt a kaját. Mondtam is, hogy "jaj, hát mákos tészta is van? Az a kedvencem! Mákos tésztát kérek!" Ő meg mosolyogva kiszedett nekem egy műanyag, elvihető dobozba egy icipici adagot. Annyira kevés volt amit kiszedett, hogy tiszta átverés volt az egész, de mosolyogtam hozzá. Így lett egy jó napja annak a felfuvalkodott hólyagnak. Azt hiszem, ez a szeretetben járás.

2. Megfeledkeztem a kislányomról

Egy nagy házban laktam a kislányommal, aki valamelyik szobában játszott. Hirtelen el kellett mennem valahova autóval, a szüleimhez talán. Valamit el kellett onnan hoznom, majd elvinni a tesómékhoz, és utána hazamenni. Már éjszaka volt. Gyorsan beültem az autóba, de félúton eszembe jutott, hogy a kislányomat nem hagyhatom egyedül ilyen hosszú időre. Sőt, amikor elindultam, teljesen megfeledkeztem róla, hogy őt otthagyom. Nekem nem tűnt hosszúnak az út, még morfondíroztam is, hogy észre se fogja venni, hogy elmentem és visszajöttem, de aztán győzött a józan ész, beláttam, hogy hiszen ha keresni kezd és észreveszi, hogy nem vagyok otthon, akkor egy perc is sok lesz neki, és majd végigsírja az egészet. Vissza kell mennem érte, és magammal vinni őt is, beültetni az autóba. Így viszafordultam. Még így is észrevette, hogy elmentem, és mire visszajöttem, már sértődött arccal ült a játék hintalovon. Nagyon megsajnáltam és mélységesen elítéltem magam, hogy lehettem olyan idióta, hogy egyrészt megfeledkeztem róla, utána meg akár egy pillanatig is úgy gondoltam, hogy ott hagyhatom egyedül!

Értelmezés 2018.02.

Azt hiszem, itt is az mutatkozik meg, hogy vagy a munkám, vagy a folytonos internetezés miatt elhanyagolom a kislányomat! De kár, hogy erre akkor nem jöttem rá!  

2012.11.10. Titok a kertben

Álmomban két ismerősöm (osztálytárs, vagy kolléga?) összefogott ellenem.
Volt egy szép kertem, ahol különféle gyönyörű növények nőttek, de rajtam kívül senki nem tudta megállapítani, hogy melyik fajta hol nő, szóval, hogy "mi hol nő".  (ez annak ellenére volt így, hogy a kertemet bárki láthatta, aki akarta). Ez, hogy "mi hol nő", amolyan titkos információ volt, amit elvileg csak én tudtam. Az én és a testvérem lányaival szerettem a kertben játszani. Volt egy kedvenc helyünk ott, egy dombocska féle, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt: a távolban gyönyörű, szines, "mézeskalács" házikók voltak. (ezek a házikók már egyszer nemrégiben feltűntek az egyik álmomban).
A két ismerős a következőképpen fogott össze ellenem. Az egyiknek a birtokában volt egy információ, amire a másiknak szüksége volt, ez a másik pedig valahonnan tudta a titkot, hogy "mi hol nő" a kertemben. És információt cseréltek. Az, hogy kiderült, "mi hol nő" a kertemben, hátrányosan érintett engem, nagy megrökönyödéssel fogadtam.

Értelmezés 2018.02.

Ez kapcsolódik a nemrég álmodott álomhoz (10.26. Mesebeli hegyoldal), ugyanarról szól. A kert a lélek területe, és a külvilági, hétköznapi élet (a munka, vagy az iskola, amit a 2 álomalak mibenléte sejtet) megpróbálja bemocskolni, elárulni azt. Az akkori, konkrét életkörülmenyimre már nem emlékszem sajnos, de az álom azt mutatja, hogy a lelki életemnek csapdát állít a hétköznapi, külvilági életem.

2012.11.11. Gyűrű

Azt álmodtam, hogy az aranygyűrűm - amelyet a valóságban vagy féléve vettem magamnak - az egyik oldalán el van már vékonyodva az arany, azaz elkopott. (A gyakorlatban elő szokott ilyen fordulni a sok hordástól, a táskával vagy valami mással való érintkezés miatt stb., de csak hosszú évek múltán). Álmomban csodálkoztam, hogy ilyen hamar elkopott az új aranygyűrű, majd megállapítottam, hogy manapság csupa olyasmit árulnak, aminek gyenge a minősége, tehát igazából nincs min csodálkozni, de akkor is átverés.

2012.11.13.( Hajnalban) Űrhajó - fortisszal

Ha jól emlékszem, ez az álom azzal kezdődött, hogy álmomban nézegettem egy űrhajós képet. És egyszer csak 3 dimenzióssá vált és hirtelen ott teremtem a képben a kalandorokkal, fortissal az élen.
A kilövésre kész űrhajó körül álldogálltunk. Néztük a kilövésre előkészített, "felállványozott" űrhajót. Körbe is jártuk. Fortis közben az állát simogatta töprengve. Láttuk, hogy a kilővő állvány egyik karja el van törve, úgymond visszacsuklott, ahelyett, hogy égnek állt volna, mint a többi. És emiatt tétován álltunk ott, nem tudtuk, mitévők legyünk.
Sajnos felébresztett valaki.

Értelmezés 2018.02.

Hát igen. Az álom azt jelképezi, hogy a kalandoros társaság nem tud teljes gőzzel kilőni, el van törve valami, ami ezt lehetővé tenné. Azt hiszem a kalandorokról azóta is - így 6 év távlatában is - elmondható, hogy csak tétován áll az egész fórum, nem halad sehova, mert az ott levők nem tudják, mi tévők legyenek, csak tétováznak. Az álomban - mint a valóságban is - fortisnak kulcsszerepe van a tétovázasban. Igen. Fejétől bűzlik a hal. Fortisé az a fórum, és elmondható, hogy amióta odacsöppentem (6 éve), ő csak tétovázik, semerre nem halad, még az álmodásban sem. Egyhelyben toporog. Aki meg fejlődik és vinné előre azt a fórumot, azt is hátra húzzák. Egy nagy langymeleg állóvíz az egész. Nincs benne semmi fejlődés.

2012. Nov. 25. Blueeye

Blueeye-jal álmodtam. Azt mondta, hogy nem érti, hogy a barátai miért mennek másik szobába, vagy miért írnak máshová. (a kettő közül már nem emlékszem melyiket mondta). Gondolom, hogy mivel függhet ez össze.

Értelmezés 2018.02.

Úgy látszik, már ekkor kiütközött a kalandorok és Blueeye közti minőségi különbség.

2012.12.15. Kongatják a vészharangot

Pár mostani kollégámmal (olyanokkal, akik fiatalabbak 5-10 évvel, mint én), elmentünk jelentkezni egy másik munkahelyre. Az eredményhirdetésen egy sötét hajú nő elsorolta, hogy kit milyen minőségben vettek fel. Mindenkit felvettek végülis, egy nagyon fiatal lányt csak menedzsernek, majd a nő bejelentette, hogy egyvalaki van, aki még a menedzseri szintet sem üti meg, az pedig én voltam. El kezdte mondani, hogy én már "olyan öreg vagyok, hogy már kongatják felettem a vészharangot". Szóval nyíltan diszkriminált a korom miatt. Felháborodtam, és visszautasitottam ezt az állást. Utána a folyosón láttam, hogy egy másik, felvett, nálam pár évvel fiatalabb kolléganőmet ez a nő szexuálisan zaklatja, csiklandozza stb., az meg kénytelen volt jó képet vágni hozzá. De ismertem a kolléganőmet annyira, hogy tudjam: ezt nem fogja sokáig hagyni, így meg vannak számlálva ott a napjai. Erről is az jutott eszembe, hogy jó lesz nekem a jó kis régi munkahelyemen.
Ahogy mentem ugyanezen a folyosón tovább, egyszer csak mellettem jött megint az az unszimpatikus nő és úgy kezdett velem viselkedni, mintha el lenne tőlem ájulva, hogy én vagyok a legjobb azok közül, akiket felvettek stb. Mondtam neki, hogy nem ismer meg? Kérdezte, miért? Mondtam, hogy azért, mert én vagyok az, akinek az előbb még azt mondta, hogy olyan öreg vagyok, hogy felettem már kongatják a vészharangot. Erre zavarodottan nézett rám.
Szóval, annyira hülye volt és felszínes és olyan rossz volt az értékítélete, hogy végülis szégyenben maradt.

2012.12.20. Lakásbérlős fiú

Egy fiúval beszélgettem telefonon lakás bérlésről. Talán ő akarta bérbe venni az én lakásomat, vagy én az övét, már nem emlékszem. Megbeszéltünk egy időpontot, amikor találkozni fogunk személyesen is, hogy megbeszéljük a dolgokat. Aztán elindultam valahova, mentem az utcán biciklivel, a járdán. Elhaladtam egy mozi (?) előtt, amely előtt tüntetés volt. Ott álltak fiatalok az épület előtt és tüntettek. A kultúrával volt kapcsolatos. Az első sorban állt a tüntetők közt egy sötét hajú, nagyon göndör, félhosszú hajú fiú. Amikor elsuhantam előtte a biciklivel, biztos voltam benne, hogy ő az, akivel telefonon beszéltem a lakás bérlés ügyében, bár még sosem láttam.
Amikor eljött a találkozó ideje, kiderült, hogy valóban ő volt az a fiú, nevetve mondtam is neki, hogy láttam a mozinál tüntetni és biztos voltam benne akkor, hogy ő lesz az, akivel majd albérlet-ügyben találkozom. Ő is nevetett, és mondta, hogy emlékszik, amikor elsuhantam előtte a mozinál, de kevésbé gondolt rá akkor, hogy én leszek a lakás bérlős, csak éppen átfutott ez a lehetőség is az agyán.
A fiúnak az egyik arca heges volt és volt rajta egy hosszúkás forradás is.

Nézzük, mit jelent a "Túszejtő" c. álom, pirossal még anno beleírtam a magyarázatot:

2012.12.09. "Túszejtő"

"Badacsonytomajban játszódott a történet. Egy pasas túszul ejtett vagy 20-30 embert, én is köztük voltam. Követelése nem volt, csak a puszta szadizmus élvezete. Az egyik fiút lelőtte, de előbb még hosszú ideig válogatta, hogy ki legyen az, akit lelő. Végül őt választotta - úgy rémlik, az általános iskolás szerelmem volt -, de később is feltűnt a fiú, és csak a karja volt megsebesülve. Amikor meglőtte, látta ugyan, hogy nem halt meg rögtön, ezért a szívéhez is odatartotta a pisztolyt, de nem lőtte meg - ezek szerint."
Kiderült mostanában, hogy amikor ezt álmodtam, az álomban említett általános iskolai szerelmem rákos lett. Szerencsére még időben észrevették, megműtötték és most mnden rendben van, megmenekült!
Az álombeli túszejtő nem más, mint a rák betegség. Körülöttünk ólálkodik és mi félünk tőle. Azt mondja az Ige, hogy:
I. Péter levél:5:8 "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen." Isten azonban Jézuson keresztül a megoldásról is gondoskodott. Jézus legyőzte az ellenséget, a betegségeket, szegénységet stb.-t, és nekünk adta a nevében levő hatalmat, csak használni kell(ene, azaz Jézus nevében ellenállni minden rossznak, hamis tünetnek, ezt azonban többnyire sehol sem tanítják, inkább elhallgatják):
I. Péter 5;9: "Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben..."

"Másnap két hatalmas akasztófát hozatott a túszejtő. Megrettentünk, hogy két embert fel fog akasztani. Ijedtemben megéreztem egy kicsit a nyakcsigolyámban azt a fájdalmat, amit majd az akasztott ember fog érezni. Próbált mindenki kikerülni a látó köréből, hogy nehogy őt válassza, ezzel telt a nap. Még egy autóbuszos kirándulásra is elmentünk, akkor is igyekeztünk a másik buszra felszállni, nem arra, amelyiken ő volt. (ilyenkor egyébként normálisan viselkedett. Akiknek nem sikerült kikerülniük, azok beszélgettek is vele)."
Az elenség nagy "hitető". Elhiteti velünk, hogy bizonyos rossz dolgok - még a halálos betegség, vagy az akasztás általi halál is ! - nem is rosszak, hanem pl. "előnyünkre vannak, azért vannak, hogy tanuljunk belőlük" stb. Mekkora hazugság! Ha a betegségek azért lennének, hogy tanuljunk belőlük, Jézus nem meggyógyította volna az embereket, hanem betegséget rakott volna rájuk.

"Amikor épp nem voltunk a buszon, vagy már vissza is értünk, eszembe jutott, hogy felhívom a rendőrséget! Csodálkoztam, hogy ez a kézenfekvő dolog senki masnak nem jutott az eszébe, nekem is csak jó későn. (elég mulya tarsaság volt egyébként, olyanok voltak, mint a bábok, senki nem gondolkodottt a megoldáson, csak szó nélkül csinálták, amit a pasas mondott nekik)."
Azt hiszem, ez a rész önmagáért beszél: az emberek, mivel nem tudják az igazságot, nevezetesen, hogy az ellenerő le van győzve, az meg sikeresen elhiteti velük, hogy nincs legyőzve, az emberek behódolnak neki, azt hiszik, hogy semmit nem lehet tenni ellene, ezért passzívak.

"Beálltam egy sátor alá - ez egy ruha árusnak a sátra volt - és feltarcsáztam a 07-et. Eszembe jutott, hogy mar rég nem ez a szám a jó, de azért felhívtam. Mindig bajban vagyok ezekkel az elsősegély számokkal, hogy melyik melyik. Felvette a rendőrség. Először is, alig jutott eszembe a helységnév, hogy Tomaj. Oda kellett szólnom valakinek, hogy mondja meg. Amikor mondtam a rendőrségnek, hogy Tomaj, és hogy egy ember kínoz minket, csak legyintettek, hogy tudják kiről van szó, az egy idióta. Mondtam, hogy értsék meg, komoly a dolog, mert megsebesített egy fiút, most meg bármelyik pillanatban felakaszthat két embert. De csak legyintettek. Azért én reménykedtem, hogy eljönnek. A pasi bekukkantott a sátor alá és látta, hogy telefonálok, gyorsan próbáltam úgy tenni, mintha nem. Innentől kezdve volt egy olyan érzésem, hogy talán én leszek az egyik választottja az akasztáshoz."
Nekem is, aki elméletileg ismerem a Jézus nevében levő hatalom gyakorlást, a fizikai megoldás, a rendőrség jutott az eszembe, ami persze semmire sem jó, nem ad megoldást. Az utolsó mondat pedig azt jelenti, hogy aki szembeszáll az ellenséggel bármilyen formában is, az számíthat rá, hogy megfenyegeti.

"Aztán eszembe jutott egy másik megoldás: el kezdtem mindenkihez egyenként odamenni, és azt mondtam, hogy ha a pasas elkezdi az akasztást, kiválaszt valakit, akkor ne engedelmeskedjen, a többiek meg ronahják le a pasast, hiszen ő egyedül van - most a pisztolya sincs nála -, mi meg sokan vagyunk, simán lefogjuk!"
A kézenfekvő megoldás az, hogy az ellenerő, Jezus által legyőzve nincs túlsúlyban. Csak ezt észre kell venni és használni a hatalmunat ellene. Akkor megfutamodik: Jakab levél:4:7 "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek."

"Ezt is olyan furcsán fogadták a többiek, olyan passzívan."
Ez is önmagáért beszél a fentiek fényében. Az emberek nem ismerik a Jézusban levő hatalmukat a betegséggel szemben. Azt hiszik - merthogy köztünk van a hitető -, ők a legyőzöttek. Ezért nem is élnek a hatalmukkal. Passzívak. Így válnak valóságosan is legyőzötté.